Hat éves koromban volt szerencsém először repülőgépen utazni 1984-ben. Malév volt. Szerettem. Sokat adtak enni, elhozhattam a műanyag evőeszközöket és az illatos kéztörlő kendőt is. Mára (pontosabban tegnapra) kicsit változott a helyzet, már csak a "sonkásat vagy sajtosat?" kérdést teszik fel. És most már ez sincs. Amikor csak tehettem, nemzeti légitársaságunkat választottam. 10 ezer méter magasban is jobban esik a magyar szó, mint bármelyik más nemzeté. Vannak, akik most Bécs felé robognak, hogy elérjék azt a repülőt, amelyik elviheti őket, vannak, akik azon gondolkodnak, hogyan szerezhetik vissza a már kifizetett pénzüket. És vannak azok, akik hozzám hasonlóan szomorúak. Ígéret van arra a miniszterelnöktől, hogy lehet magyar légitársaság, azonban attól félek, hogy ez olyan, mint amikor leépítésnél elküldtek a munkahelyemről és a végén hozzátették: "ha úgy alakul, visszajöhetsz". Belemosolyogtam a főnökasszony képébe. Most emlékezzünk a Malévra az alábbi videókkal. Ha információkat szeretnél, itt, itt és itt találhatsz.
További videókat ide kattintva nézhetsz meg.
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!