Az ember alapvetően társas lény. Mindenkinek szüksége van egy lelki társra, még ha olykor dicsekszünk azzal, hogy milyen jó is szinglinek lenni. Az elszigetelődés vagy egy kiüresedett kapcsolat előbb-utóbb lehangolttá tesz, még ha nehezen is látjuk be, hogy bizony egyedül maradtunk. Először még bizakodóak vagyunk, minden kapcsolatban vannak ugye hullámvölgyek, ami előbb-utóbb rendbe jön magától is, aztán rájövünk ez csak illúzió.
Kezdetben sértődöttség, nemtörődömség a jellemző, a kölcsönös kommunikáció elmaradása, aztán fokozott eltávolodás lelkiekben majd a közös hálószobától. Kialakul köztetek egy beton fal, amit csak közösen tudtok ledönteni, ha akarjátok.
A párkapcsolati magányosság okai sokfélék lehetnek. Elhidegülhettek egymástól összeférhetetlenségből, hűtlenség miatt, munkából és eltérő életcélokból kifolyólag. A kutatások bebizonyították, hogy a magányosság hajlam kérdése is. A befelé forduló emberek nem képesek annyira megnyílni a másik előtt így az érzelmeiket sem tudják kellően kimutatni, ergo kevésbé tudnak jól működő párkapcsolatot kialakítani.
Egy szakítás mindig fájdalmas, pláne ha egy hosszabb kapcsolat ér véget. A magányos esték vagy hétvégék még lehangolóbbak lehetnek, legyen szó valódi magányról vagy ennek a burkoltabb formájáról, amikor még együtt vagytok de már csak a lakcímkártya a közös pont vagy egy kiadós veszekedés.
Működhet egy kapcsolat második nekifutásra? Itt megtudhatod.
Johnny Depp csúnyán berúgott, és ezt megörökítette egy operatőr, nézd meg itt! Játék határok nélkül, hogyan juthatsz el az előjáték során a remegős izgalomig? Megtudhatod, ha ide kattintasz.
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!