Sztárok futószalagon! - A celebgyáros naplója 14. rész
2010.05.25. Az egész életünk szlogenekből áll, amikor megszületünk már akkor is közhelyek vesznek körbe minket, és ezekhez hűen nevelnek minket gondoskodó szüleink. De vajon miért van szükségünk ezekre a hétköznapi megoldásokra, amik ösztönöznek minket különböző döntéseinkben?Végvári Tibcsi, a Celebgyáros eddigi bejegyzései: 1.
rész, 2.
rész, 3.
rész, 4.
rész, 5.
rész, 6.
rész, 7.
rész, 8.
rész, 9.
rész, 10.
rész, 11.
rész, 12.
rész, 13. rész
Persze, most mocskosul álszent vagyok, hisz magam is számos ilyen szlogent alkottam már, amiket többnyire vidám elmém egy- egy Coca Cola reklámból lophatott, amit persze még nekem sem vallana be. 
De olyan hitelesen adaptálta, hogy magam is elhittem, hogy na végre van egy eredeti ötletem. A legutóbbi ilyen kreálmányom a most induló online tévémmel kapcsolatos, amivel egy picit megosztottam a körülöttem állókat, hiszen van, aki álmában sem gondolta volna, hogy bele merek vágni egy ekkor vállalkozásba. Ami persze teljesen érthető, hiszen mi okom lett volna rá. Hogy mi okom? Azt hiszem ezer meg egy, ahogy ezt mondani szokták mifelénk. Először is rájöttem valamire, egy pár hónapja. Mi emberek a legritkább esetben építjük a saját jövőnket. Igen! Nézzünk szembe magunkkal és szembesítsünk! Kiért és miért is kelek fel reggel? Oké, hogy pénzből élünk, és jó dolog hazavinni azt a keveset, amivel a főnökeink kiszúrják a szemünket. De vajon az az én jövőm? A magam életét, karrierjét, álmait valósítom meg, vagy csak szimplán maszatolok, és azzal nyugtatom magam, hogy be tudom fizetni a gázszámlát. Nos, én arra jöttem rá, hogy bár nagyon sokat tanultam, amikor az RTL-nél, vagy a rádiónál, vagy a többi tévénél dolgoztam. De ezekben az esetekben leszámítva azt a tapasztalatot, amit munka közben szereztem, alapvetően prostituáltam magam, valaki más javára. Hiszen legyünk őszinték hol látunk 50-60 éves tévés vagy rádiós szerkesztőket? Oké vonjuk le a közszolgálati tévét és rádiót. Az összes idézőjelben menő kereskedelmi csatornán 20 éves kis bakfisok osztják az észt, olyanok, mint én. Alapvetően én is egy ilyen bakfis vagyok. Csak kérdés, hogy meddig? Nos, engem már nem is érdekel, mert van B tervem, akár csak Mónikának, aki showja elvesztése után ügyesen megvetette magát egy reggeli műsorban. Bár az objektív tájékoztatáshoz hozzátartozik, mellette még 33 másik vállalkozása van. Neki tényleg van B terve. De ma már ez nélkülözhetetlen. Hiszen, ha nem állsz 8 lábon, akkor éhen halsz. Ezek a betondzsungel törvényei. A kőkorszakban elég volt, egy jó buzogány, de ma már kell egy szakma, amiben az ember otthonosan mozog, és valami kis üzleti érzék, amivel mindezt pénzre váltja. No meg 44 láb! A celebgyár.hu, az én nagy jövőm. Ebbe látom a B tervemet, mindent, 
amiért érdemes felkelni. Amivel az ember valamit le tud tenni az asztalra. Hiszen olyan hamar elmúlunk. Szombaton egy ismeretlen férfi égő testtel leugrott a turul madárról. Az egyik percben élt, a másik percben már meghalt, mindezt élő egyenes adásban. Ma még beszélünk róla, holnap meg már senki nem emlékszik rá. Pedig ami történt, az nyilván bejárja a világ összes híradóját. Szóval, ha elmúlok, amit elkerülni nem tudok, legalább egy szlogent kössenek a nevemhez: Sztárok futószalagon.
Végvári Tibcsi, a Celebgyáros eddigi bejegyzései: 1.
rész, 2.
rész, 3.
rész, 4.
rész, 5.
rész, 6.
rész, 7.
rész, 8.
rész, 9.
rész, 10.
rész, 11.
rész, 12.
rész, 13.
rész
Szólj hozzá!
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!