Csak Csajoknak

Szilveszter a detoxban - Egy pasi naplója 55. rész

Gondolhatnátok, hogy most leírom, hogy szeretném, ha jobb lenne a 2011-es év, mint a 2010-es és szeretném végre megtalálni álmaim nőjét (ez nem könnyű, de azért nézelődök), aki megszüli a leendő kapuslegendát, szeretnék egészséget az egész családban és az ismerőseim között, boldogságot, gazdagságot, világbékét és társait. Meg leírhatnám, hogy megfogadom, hogy végre kockás hasam lesz és kedvesebb leszek mindenkivel, minden nap tornázom, leszokom a mértéktelen édességevésről és végre megtanulok írni is. De ez titeket nem hinném, hogy érdekel. És különben sem fogadok meg január elsején semmit, mert fölösleges.
Egy kellemes szilveszteri mesét szeretnék megosztani veletek (vicces csattanó nem lesz benne), ami egy barátommal történt sok évvel ezelőtt. Most két ok miatt jutott eszembe. Az egyik az az, hogy Facebookon kiraktam, az ahány lájk, annyi feles szöveget (harmincötöt kaptam), a másik pedig, hogy a történet (amit remélem, hogy tavaly nem írtam meg) az én házibulimon történt. Az pedig most is lesz. Tehát a lényeg. Szilvesztert nem szerettem, mert jó ideig nem volt barátnőm, tök cikinek éreztem, hogy mindenki nyelvel újévkor én meg ott állok. Na, 1999-ben sikerült olyan nővel összejönnöm, amilyenről mindig is álmodtam, tudjátok, a gombással (nem úgy volt gombás, ide kattintva elolvashatjátok, hogy hogyan), akiről mindenki azt mondta, hogy soha nem fog összejönni velem. Szóval együtt voltunk, 1999-ről 2000-re meg hatalmas bulik voltak világszerte. Így Budapesten is. Házibulival indítottunk, majd átmentünk KEK-re (Kertészeti Egyetemi Klub), hogy ott ünnepeljük az éjfélt. Ezzel a hosszúra nyúlt és nem túl értelmes bevezetőt azért írtam, hogy lássátok, milyen fontos volt nekem az éjfél.
Térjünk vissza a házibuliba, ami nyilván a konyhánkra korlátozódott, mert ott lehetett cigizni. Tehát jött a haverom, hívjuk mondjuk Atanáznak. Atanáz egy üveg Golf Club viszkivel érkezett az összejövetelre a konyhában rögtön helyet foglalt és lassan iszogatni kezdte a viszkinek nevezett alkoholos italát. Mire indulni kellett tovább, addigra tudatosult bennünk, hogy megitta az egész üveggel. Rohadt hideg volt (mint idén is lesz), ezért rendes lovagok lévén, a hölgyeket elküldtük taxival a szórakozóhelyre, mi pedig mentünk busszal. És itt tudatosult bennem, hogy milyen hirtelen üt az alkohol. A Molnár utcában Atanáz még a saját lábán jött. Mire a Ferenciek terére értünk, már el kellett dobni minden alkoholt a kezünkből, mert alig bírtuk támogatni emberünket, a 7-es buszra még simán felszálltunk. Amikor leszálltunk a Móricz Zsigmond körtéren, Atanázt már le kellett húzni a buszról (közben azért lehányta a cipőmet). Nagy nehezen elvonszoltuk egy padra, ahol kiderült számomra, hogy vallásos. Sűrűn imádkozott a -10 fokban, hogy ne haljon meg. Na itt döntöttem úgy, hogy életemben először valakihez kihívom a mentőket (nem azért, mert vallásos). Meg is érkeztek a fiúk, viszonylag hamar, ennek ellenére életemben először egy mentőautó mellett vigyázban állva hallgathattam meg a Magyar Köztársaság Himnuszát. De csak félig. Atanáz gurult ki a kocsiból közben, így a mentősök könnyes búcsút vettek és elindultak a detoxikáló felé. Én meg éjféli nyelves puszi nélkül maradtam. Megint. (a bejegyzés utóélete: közben Atanáz felhívott és jelezte, hogy azon az estén ő is elszalasztotta a csókolózást a hőn áhított lánnyal) Azért azóta már pótoltam néhányszor. Na erre az évre elég a jó sztorikból. A tanulság az, hogy pihenten érkezzetek a buliba, lassan igyatok, a rövidhez kérjetek kísérőt és fogyasszátok is el, és ne feledjétek a szénsavas ásványvizet. És jók legyetek, ne fájjon a fogatok, pirítsatok kenyeret és éljen Vitéz Koplárovics Béla! Karthágónak vesznie kell (köszönöm az utolsót Zsótika). Boldog új évet, találkozunk hamarosan.
P
Első bejegyzésemet itt találod, a legutóbbiért kattints ide!

Megosztás