Süti, a tibeti terrier nagyon cuki és fotót is nézhetsz - Egy pasi naplója 36. rész

2010.04.27. Na sziasztok! Hiányoztam már? Ti már igen, bár még soha nem találkoztunk (azért vannak kivételek), de jó nézni, hogy milyen sokan olvasnak, és mennyien sajnálkoznak akkor, amikor számomra szomorút írok. De ma nem fogtok sajnálkozni. Annyi pozitív dolog történt velem az elmúlt napokban. Kezdjem a felsorolást? Igeeeeeen. Nem hallom. Igeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!!!!!!!!!!!!! Na most már jobb. Ez gyenge volt. Azt viszont tudnotok kell, hogy el kell sütni harminc szar poént ahhoz, hogy utána jöhessen egy frenetikus.

 Jelölj be a Facebookon itt, és mond el, hogy miről írjak. Vagy savazz egy kicsit. :-) Első bejegyzésemet itt találod, a legutóbbiért kattints ide!

Ha már a sütésnél tartunk. Itt az első pozitívum. Vasárnapra családi ebédet készítettem, meglepő módon az egész családnak (talán ezért hívják családi ebédnek). Jól sikerült. Amit legutóbb a főzősuliban tanultam, azt fejlesztettem egy kicsit tovább. Pontosabban megpróbáltam a magam ízlésére formálni. Az előétel lazacos saláta volt. A lazacot citromkarikás, rozmaringos fehérborban pácoltam egy fél napig. A főétel thai kaja volt. Sügért (szójában, chiliben pácolva fél napig) csináltam zöldséges üvegtésztával. A desszert citrommusse volt, amibe málnát kevertem (nagyon finom a citrom málnával, de azért lesz még egy kis továbbfejlesztés). Csütörtökön megint megyek a suliba, akkor főzelékeket fogunk készíteni.
És ha már a sütésnél tartunk. Itt a második pozitívum. sütikeMegérkezett az új családtag. Már írtam róla néhány résszel ezelőtt. Tibeti terrier és szerencsére nem Teri lett a neve, hanem Süti. A képen láthatjátok, hogy miért kapta ezt a nevet. Ha nem látjátok, annyit elárulok, hogy nem azért, mert hasonlít a francia krémesre. És, ahogy egyikőtök elárulta, egy igazi ugróbajnok. Körülbelül a bokámig ér (egy nagyon picit azért magasabb), ennek ellenére, a kanapéra simán felugrik (a boxerem annak idején csak nagy nehézségek árán kapaszkodott fel), a kaját pedig majdnem elérte a konyhapulton. Vettem neki egy gumi hamburgert, hogy örüljön. De nem örült. Nem fér a szájába.
És ha már a sütésnél tartunk. Itt a harmadik pozitívum. Rákattantam a Pokol konyhájára. Minden részt megnézek, és nagyon szórakoztat. Rájöttem, hogy akármennyire is szeretek sütni-főzni, soha nem lesz belőlem szakács. Ezek pörögnek ezerrel, én pedig lassú vagyok. És Gordon Ramsey-t sem bírnám sokáig elviselni. Így tévén keresztül nagyon jól szórakozom rajta, de valószínűleg nem szívesen dolgoznék alatta. Olyan ez, mint azok a kutyás filmek, ahol mindent megrágnak, szétszednek, összepiszkolnak a kutyák. Tévében tök vicces. De amikor Gini (a boxer) kinyitott egy kétliteres kólát és a nappaliban szétlocsolta, vagy amikor egy fej hagymát cipelt fel a szobámba és terítette be vele az egészet, az nem volt olyan vidám abban a pillanatban.
És ha már a sütésnél tartunk. Itt a negyedik pozitívum. Süt a nap és jó idő van. Lehet, hogy amikor olvassátok, ez már nem így lesz (és most sem, ahogy írom, mert este van), de azért általában helyes az állítás (mondjuk olyankor, amikor süt a nap).
És ha már a sütésnél tartunk (vagy pirításnál, de az majdnem sütés): Na jók legyetek, ne fájjon a fogatok, pirítsatok kenyeret és éljen Vitéz Koplárovics Béla.
P
Jelölj be a Facebookon itt, és mond el, hogy miről írjak. Vagy savazz egy kicsit. :-) Első bejegyzésemet itt találod, a legutóbbiért kattints ide!

Megosztás

Hozzászólások

Szólj hozzá!

Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!

  1. Regisztráció