Csak Csajoknak

Soha ne mondd, hogy Búék! - A celebgyáros naplója 3. rész

Végvári Tibcsi, a Celebgyáros eddigi bejegyzései: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész

Tíz évvel ezelőtt, még Tamás barátommal egy kölcsön kért belvárosi lakásban arról ábrándoztuk, hogyan váltjuk meg a világot. Valami Aretha Franklin számot hallgattunk, és azt terveztük, hogy egyszer veszünk egy szigetet. Akkor még minden olyan egyszerűnek tűnt. Sztárok leszünk, és miénk lesz a világ. Ma már akar a kutya sztár lenni. Szidják más mamáját ne az enyémet!



Ma már az ismertség erről szól. Régen, emlékszem az ország egy emberként szerette Déry Jánost, vagy Vitray Tamást. Ma meg csak úgy fröcsögnek az értelmiségi fanyalgók. Ez már nem arról szól, amiért tíz évvel ezelőtt megdöglöttünk volna. És most kezdődik az új év. Vajon azzá váltunk, amit megálmodtunk magunknak? Mert, hogy sokat változtunk az vitathatatlan. Érettebbek tapasztaltabbak, és gyávábbak lettünk. Gyávábbak, hiszen anno el mertük hinni azt, amit most az Olimposz tetején állva kinevetünk. Szörnyű nagy csalódás ez. Azok az óriások, akik régen etalonok voltak számunkra ma már kollégák, vetélytársak, vagy ügyfelekké avanzsálódtak a maguk kicsinyességével. Ehhez azért kell még egy tíz év míg megemésztjük. Mint ahogy, azt is meg kell emésztenünk, hogy az álmunk megegyezik-e a karmánkkal. Én világ életemben színész akartam lenni, és meséltem is már, hogy nem vettek fel, amit egy percig sem bánok. De vajon ezzel vigasztalom magam, vagy jobban jártam, hogy nem valami vidéki kis színház meg nem értett Bomb Ivánja vagyok. Bár lehet sosem osztottak volna rám hős szerepet.

A jövő számomra annyira megfoghatatlan. Gyermekként kialakítunk magunkról egy felnőtt képet. Azt mondjuk, majd ha nagy leszek, akkor ilyen leszek, meg ilyen kocsival fogok járni, meg ekkora házam lesz. Aztán olyan hamar eltelik az a tíz év, ami egyre távolabb visz az elképzeléseinktől. Persze most a kedves olvasó joggal teszi fel a kérdést nekem, miért is savanyú a szőlő? Hiszen, lassan 8 éve a médiában dolgozom, amióta az eszemet tudom, bulvárral foglalkozom, saját lapom és ügynökségem van. Akkor most mit is sír a szám! Megmondom őszintén semmiért! Csupán csak elmélkedem. Elmélkedem a magunkról, elemezgetem a sorsom. És próbálok úgy tenni, mint ha minden döntésemet én magam hoznám. De tudom ez nem így van. És ez akkor a legnyilvánvalóbb, amikor elkezdődik egy új év. Szóval sose mondd, hogy Búék!
Végvári Tibcsi, a Celebgyáros eddigi bejegyzései: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész

Megosztás