Csak Csajoknak

Mi a francnak nő a lábunkon a köröm? - A celebgyáros naplója 6. rész

Végvári Tibcsi, a Celebgyáros eddigi bejegyzései: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész

Számomra az lenne a legkedvesebb, ha gondolataim nem csak irományok lennének számotokra, hanem társatok lenne, a mindennapok hidegségére. Mert azt érzem, hogy azok a félelmek, problémák, amiket boncolgatok, nem csak engem aggasztanak, hanem mindenki lelkét csiklandozzák. Félelmek? Szinte az egész életünk egy nagy félelem! Persze ezért ne magunkat hibáztassuk, ha ezért valaki számon kérhető, akkor az Ádám és Éva! Persze nem a Neotonból, hanem a paradicsomból. Ha ők nem esznek abból az almából, akkor ma nem félnénk. Persze, hogy nem! A paradicsomban? Mitől?
Viszont onnantól kezdve, hogy elkezdtek gondolkodni, a gondolkodásból, kételkedés, a kételkedésből, pedig félelem lett. Nem is akármilyen. Hanem szűnni nem akaró. Ma már nem tudunk olyat mondani, amitől ne félnénk. Félünk, a születéstől, haláltól, az egészségtől, a betegségtől, a szerelemtől, hogy megtaláljuk-e, vagy pont attól, hogy sosem talál ránk. Ez örökké tartó hobbi. És a legköltségesebb. Hiszen nem csak minden földi javunkat ennek az idegesítő érzésnek szentelünk, de még attól és félünk, lesz-e elég pénzünk.
Minap azt ecseteltem egy barátomnak, hogy ez az élet nevű játék egy kicsit túl lett programozva. Hiszen legyünk őszinték. Az egész nem szól másról, mint hogy megszülettünk, majd meghalunk és a köztes időt meg kitöltjük?
Ehhez képest mi? Egész életünkben tanulunk, képezzük magunkat, karriert építünk, sikereket, kudarcokat halmozunk, szerelmet hajkurászunk, majd eldobjuk egy csókért, majd újrakezdünk, végül bánkódunk, és boldogok vagyunk, mielőtt csalódunk, majd megöregszünk, leépülünk, magunkra maradunk, majd elbúcsúzunk. Na, most számomra eddig ez kerek. Nem értem, hogy miért pont így van, de fogjuk rá, hogy kerek! Most azt magyarázza meg nekem valaki, hogy ebbe a kerek egészben, miért kellenek olyan teljesen hasztalan dolgok, mint, hogy nő a lábunkon a köröm, a fejünkön a haj, miért van, olyan, hogy koleszterin, és miért kell erre vigyázni? Hogy jön ez ide? Miért, és ki találta ki? Mit ad ez az egészhez? De most tényleg. Nem elég azzal foglalkoznom, hogy sikeres legyek, minél több tudást és élmény anyagot szívjak magamba, még ráadásul meg is kell borotválkoznom. Amivel nem az a bajom, hogy nem szeretem, mert pont hidegen hagy. Csak miért van ilyen opció! És akkor ne beszéljünk az egyéb dolgokról, amiket napi szinten rutinnal oldunk meg, de a karmánk szempontjából teljesen feleslegesek. Hiszen kérdem én, Szent Péter a mennyországban, számon kéri, ha nem fésülködtem?
Remélem, most mosolyog az, aki érti. Mert szerintem ez tényleg mókás. Számos olyan apróság van, amit nem tudok megemészteni, ha belegondolok, ugyan akkor inkább nem állok meg töprengeni rajta. Persze, lehet, én vagyok nem egészen normális, de ha valaki annak tartana, akkor azt én kérném ki magamnak. Szóval ezekért a semmikért egészen ki vagyok akadva. A semmiért egészen.
Végvári Tibcsi, a Celebgyáros eddigi bejegyzései: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész

Megosztás