Gondban vagyok. Naplót kellene írnom hetente legalább kétszer, bízva
abban, hogy elnyerem néhány ember tetszését, akiknek a szünetelő
Barátok közt, a Jóban Rosszban vagy a Két pasi meg egy kicsi helyett
beköltözhetek néhány percre a lakásába. Esetleg másnap a munkahelyére.
Nem tudom, hogy fog menni, hiszen az asztma ellen felírt gyógyszereket
sem voltam képes minden nap beszedni, pedig ott a jó közérzetem volt a
tét. Azért írom múlt időben, mert annyira megszoktam, hogy kimarad
néhány nap, hogy már teljesen elhagytam. Ha nő lennék, és így
elhanyagolnám a fogamzásgátló szedését, már jó néhány gyereket
összehoztam volna. Azért adok magamnak egy esélyt. Persze nem a
gyerekszülésre, hanem a naplóírásra.
Egy hete váltam ismét
szinglivé. Annyira utálom ezt a szót, de a szingliség sem tesz
boldoggá, így az érzésem és a kifejezés nagyon jól megférnek egymás
mellett. Amit a múlt hétfőn kaptam, még mindig emésztem. Nem vagyok
biztos abban, hogy az elküldésem módja nagyon szerencsés volt, de
biztos tettem néhány olyan dolgot, ami miatt ezt érdemeltem. Bár a
szerelmünk (pontosabban csak az enyém) szájából nem hiszem, hogy úgy
elhangozhat az elbocsátó szép üzenet, hogy azzal maradéktalanul meg
legyünk elégedve. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert nem. Ha
lesz rá igény (hozzászólásokban várom a kíváncsi lányokat, csajokat,
hölgyeket, úrhölgyeket, asszonyokat), azért mesélek róla, mert mindent
az olvasóért.
Na, de térjünk vissza oda, hogy egy hete egyedül.
Milyen jól el lehet ilyenkor tervezni, hogy legalább majd lesz időm
minden olyat csinálni, amire eddig nem volt, és majd most szép leszek,
izmos és nagyon egészséges. Utána kiderül, hogy ehhez az állapothoz
olyan tevékenységeken keresztül vezet az út, amit az ember sokkal
szívesebben végzett volna a párjával. De nem. És rájön, hogy egy igazán
ostoba marha volt, hogy nem előbb gondolkodott. Mos mán mindegy. Dehogy
mindegy, csak ezzel olyan jó nyugtatni magam. Meg a tütüke is nagyon
jól tud ilyenkor esni. Múlt csütörtökön el is mentem bulizni, és adtam
a diétámnak egy jókora pofont. Egy kolléganőmnél találkoztunk néhányan,
iszogattunk, majd el a Romkertbe. Mindenki húzta kicsit a száját, hogy
milyen sokan vannak - ők akartak menni, én tudtam, hogy ez lesz. De én
nagyon jól éreztem magam az alkohol pozitív hatásának köszönhetően.
Remélem, azért az előző sorokban olvasottak alapján senki sem gondolja,
hogy egy mocskos alkoholista vagyok. Anyuka, Te se gondold ezt, meg
kellett tennem. :-)
A hétvége felemásra sikeredett. Szombat,
vasárnap Forma-1, király volt. Hazaérkezéskor letargiahegyek mindkét
nap, de ezt az alvás és a Zimmer Feri című film nagyon jól gyógyítja.
Most meg itt ülök, és azon gondolkodom, hogy milyen hangulatú hét
következik, mikor lép be a kedves az iwiw-re és igyekszem úgy szervezni
az életemet, hogy minél többet legyek haverokkal. Na, eleget rinyáltam,
megyek inkább, és befejezem Zimmer Ferit.
P
Tedd próbára szerencsédet nyereményjátékunkban itt! Olvasd el, mit írt ma Kriszta a naplójába! A legfrissebb bejegyzését itt találod.
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!