Első
bejegyzésemet itt
találod, Ciprus első részéért kattints ide, a másodikért ide, a harmadikért ide!
Ha nagyon csúnyán akarnék fogalmazni, akkor azt írnám, hogy megtörtént a futballmeccs. Sok-sok tapasztalattal, de előtte a mai nap első feléről. Nem fogjátok kitalálni. Átaludtam a reggelit. Utána strandoltam. Majd jött C, akit kicsit megvárattam. Ha 10 perccel hamarabb jön, akkor elindultam volna vele rögtön a szüleihez, de a Forma-1 legizgalmasabb pillanataiban próbált lerángatni a szöbámból. Nem járt sikerrel. Miután Hamilton nyert, boldogan kapcsoltam ki a tévét, azonban azért boldogtalan voltam, mert amikor futam közben reklám volt, mindig akkor történt valami érdekes. Így csak utólag tudtam meg, hogy Vettel ámokfutásának köszönhetően esett ki Button és azt még most sem tudom, hogy a biztonsági autó miért ment be a pályára néhány körrel a verseny leintése előtt. Egyébként most már tök mindegy. Ma C-éknél kajáltam, itt laknak a szülei is és nagyon cuki kutyájuk is van, akit össze-vissza gyömöszöltem, úgy tűnt, hogy az ő nagy örömére. Evés után indultunk a meccsre. Most megnéztem a jegyen (Szerencsére a görög betűket többnyire el lehet olvasni annak, aki emlékszik még az orosz betűkre. Miután én öt évet tanultam még oroszul, így sikerrel jártam.) Az Alki (piros-kékek) játszott az Anortoszisz (kék-fehérek) csapatával. Én az Alkinak drukkoltam a klub színei miatt. Mondták, hogy legalább 4 góllal ki fognak kapni. Nem így lett. Csak 3-2-re kaptak ki. A meccs színvonala egyébként nagyon hasonló volt egy sima magyar bajnokiéhoz, a nézők viszont sokkal amatőrebbek, mint otthon. Nem igazán tudják a szabályokat, össze-vissza reklamáltak akkor is, amikor nem volt rá okuk. És még egy nagyobb bunyót is láttam. Az Anortoszisz ultrái egymással verekedtek össze. Valaki bedobott egy füstbombát a pályára, amiért a bíró ideiglenesen beszüntette a mérkőzést. A társai ugrottak neki annak, aki miatt állt a játék. Nagyon megütheti magát az, akit egy stadionban átlöknek egy széken, majd legurul néhány sort. Az volt az egészben a vicces, hogy közben a saját csapatuk jutott büntetőhöz, de még azt sem nézték, hanem a nézeteltéréseiket igyekeztek fizikai módszerekkel orvosolni. Rendőr meg sehol. Aztán abbahagyták a verekedést és szurkoltak tovább. Eléggé elálmosodtam és ha most lefekszem aludni, esélyes vagyok arra, hogy elérjem a holnapi reggeli végét.
Na jók legyetek, ne fájjon a fogatok, pirítsatok kenyeret és éljen Vitéz Koplárovics Béla!
P
Első
bejegyzésemet itt
találod, Ciprus első részéért kattints ide, a másodikért ide, a harmadikért ide!
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!