Csak Csajoknak

Bogaras chef Magyarország legjobbnak tartott éttermében - Egy pasi naplója 43. rész

Első bejegyzésemet itt találod, a legutóbbiért kattints ide! Szeretnélek megkérni, hogy a bejegyzés végén, vagy itt kattints tényleg a linkre, mert tök rossz látni, hogy magas a visszafordulások aránya. :-) Tehát elolvasod ezt szépen (aminek örülök), oszt mész a dolgodra.

Először bemutatom magam egy kicsit kaja szempontjából. Abba a kasztba tartozom, aki a legtöbb étteremben rántott sajtot rendel, szereti a McDonaldsot (nagyon), alkoholt pedig nem az ízéért, hanem a hatásáért iszik. Na most egy ilyen embert elvinni Magyarország legjobbnak ítélt éttermébe…
Húst nem eszem, egy ideje pedig számon tartom emlékezetes étkezéseimet. Azért csak egy ideje, mert ameddig a nagymamámnál ebédeltünk vasárnaponként, mindegyik emlékezetes volt (és nem a Családi mozidélután Disney-vel miatt). Tehát az elmúlt sok évből kettő olyan kajálásra emlékszem, amit az unokáimnak is mesélni fogok. Az egyik a főiskola alatt általunk elkészített palacsinta volt, amibe Nutellát tettünk, a tetejére tejszínhabot fújtunk és azt leöntöttük epersziruppal. A másik pedig a Csalogány 26 nevű étteremben elfogyasztott vajas kenyér. De ennyi elég belőlem, jöjjön a Costes.
Négyen mentünk, itt jött az első meglepetés. Ha kettőnél többen ülnek egy asztalnál, akkor nem lehet a’ la carte rendelni, csak menüt. Degusztációs menünek hívják egyébként. Ennek az az oka, hogy a chef azt szereti ha minden étel egyszerre készül el és kerül a vendég elé. Ez még nem minden. Az étlapon szerepel 7, 5 és 3 fogásos menü. Egy asztaltársaság menüjében mindenkinél ugyanannyi fogás kell, hogy szerepeljen. Miután én nem eszem húst, ez mindenkinek a sorsát megpecsételte. A vega menü ugyanis 5 fogásos volt, így mindenkinek ilyet kellett választania. Szegény pincéreket nagyon sajnáltam, mindenki őket cseszegeti a chef agyréme miatt. Egyébként ők jó fejek voltak, így megkíméltem őket a poénjaimtól (egy kandi kamerás műsorhoz a szívatási formák tárháza kimeríthetetlen), amikből elég sok jutott eszembe és tártam asztaltársaságom elé sok szeretettel, amikor nem volt személyzet a közelben. A vega menüben az alábbi ételek szerepeltek, zárójelben a véleményem írom:
- Bébisaláta parmezánforgácsokkal és fenyőmaggal, szarvasgombás vinaigrette mártás (Úgy éreztem, hogy ilyet itthon is össze tudnék dobni magamnak, bár lehet, hogy ez olyan, mint amikor a múzeumban azt mondja az ember egy képet nézve, hogy ezt ő is le tudná festeni. Az ízlelőbimbóimon csak a zellerlevél hagyott maradandó emléket, mert azt nagyon nem szeretem, csak nem tudtam, hogy az, így a számba vettem, kiköpni pedig nem illik egy étteremben)
Grillzöldségekből készült erőleves (A hideg előételhez hasonlóan semmi extra, a zellerlevéllel itt is megjártam. Ami érdekes volt a levesben, hogy a tányéron volt szép formájú zselé, amibe a leves tartalma volt beletéve, a levest pedig a pincérek öntötték rá.)
Kecskesajttal töltött ravioli olívabogyóval, krémes sáfránymártással (Fúúúú, ez nagyon finom volt. Ez volt az este egyik fénypontja.)
Szezonális sajtválaszték (Én még nem láttam olyan éttermet, ahol sajttálat adnak főétel gyanánt. Ráadásul egyik sajt sem ízlett, de ez az én hibám. A trappistát, a mozzarellát, és a Pannóniát szeretem főleg)
Somlói galuska - ahogy mi (mármint ők) készítjük (Ez valóban olyan, ahogy ők készítik, ex-szomszédom, Sanyi bácsi teljesen más kinézetűt szokott csinálni. Ez nagyon finom volt, az este másik fénypontja.)
A harmadik fénypont az ételekhez felszolgált borok csoportja volt. Mint már írtam, az íze kedvéért nem nagyon fogyasztok alkoholt, de ha ilyen boraim lennének itthon, akkor lehet, hogy minden este elkortyolgatnék egy pohárral.
Összegezve a gondolataimat: jól éreztem magam, jót ettem, nagyon jót ittam, de azért a Costes nem lesz a törzshelyeim egyike és nem csak az árai miatt (ami egyébként egy külföldinek megfizethető és itt most nem az albán menekültre gondolok). A címben szereplő állításom pedig lehet, hogy nem igaz és a chef viselkedése csak nekem furcsa (elkerülendő az esetleges sértődést, pert :-) ). Remélem, hogy érthető volt az egész és arra is rájöttetek, hogy miért nem leszek étteremkritikus.
Na jók legyetek, ne fájjon a fogatok, pirítsatok kenyeret és éljen Vitéz Koplárovics Béla! A Pannon meg mostantól Telenor (de már csak ebben a bejegyzésben, mert kezdem unni).
P
Első bejegyzésemet itt találod, a legutóbbiért kattints ide!

Megosztás