Csak Csajoknak

Az első unalmas reggeli - Egy pasi naplója 49/2. rész - Ciprus

Első bejegyzésemet itt találod, Ciprus első részéért kattints ide!
Újra itt vagyok. Elég gyorsan elment ez a nap és még nincs vége. Péntek van, C szabadnapos, így mindjárt indulunk bulizni. Reggel kilenckor keltem, összeszedtem magam és lementem reggelizni. És közben két dolog jutott eszembe. A szállodák jelentős részében ugyanazt lehet enni a svédasztalos reggelinél. Tojásrántotta, tükörtojás, virsli, sültszalonna, felvágottak, sajt és mindenféle édes és sós péksüti. Elég nagy a választék, mégis két nap alatt megunja az ember. Vagy, ha az ember nem is, én biztosan. Otthon bezzeg hónapokig tök jól elvagyok a reggeli sajtos szendviccsel. Nem értem, hogy miért van ez így. Egyébként meg tök mindegy, csak eszembe jutott. Délelőtt kifeküdtem a medence partjára és sikeresen befejeztem Fejős Éva, A mexikói című könyvét. Akkor elég sok gondolatom támadt a könyv témájával kapcsolatban, természetesen mostanra elfelejtettem. Az biztosan átfutott az agyamon, hogy nem biztos, hogy megfelelően élem az életem. Mintha tíz éve nyugdíjas lennék, vegyítve ezt a tempót azzal, hogy félek attól, hogy mit hoz a jövőm. Azért mégsem felejtettem el mindent. :-) Délután megérkezett C és kimentünk a tengerpartra. Háromszor is bementem a tengerbe, tehát már ittlétem alatt összesen négyszer. Dúúúrva. Utoljára akkor csináltam ezt a tevékenységet ennyiszer, amikor fiatalabb koromban még a szüleimmel nyaraltam. Szerintem az utolsó közös nyaralás óta eltelt már 10-12 év. Ja, és ami a legviccesebb volt, hogy C kölcsönadta az mp3 lejátszóját, mert rohadtul unatkoztam a parton (Strandolás közben mindegy, hogy kivel vagyok, mit csinálok, mindig unatkozom. Olyan ez, mint az M1-es autópálya. Teljesen olyan, mint a többi, de amikor rámegyek, már a Törökbálinti lehajtónál halálra unom magam. A többin meg bármeddig elmegyek). Elkezdtem léptetni a számokat, majd jött egy, amit majdnem végighallgattam. A dal úgy kezdődött, hogy Szent karácsony eljött. Elég fura volt augusztus végén a tengerparton 36 fokban hallgatni. Így elolvasva nem is annyira vicces. Erre mondaná Zsótika haverom, hogy és anyukám vett még egy fagyit. Ti ezt nem értitek, én pedig nem magyarázom el. És interneteztem is ma délután. Nem akartam, de C igen, ha már ott voltam, akkor nekem is muszáj volt. Szerencsére a munkalevelezésemet valamiért nem engedte megnyitni a számítógép, így továbbra sem dolgoztam semmit. Ma három dolgot tudtam meg Ciprusról. Az egyik, hogy élnek a földön nálam sokkal szőrösebb emberek (itt néhány férfinak a háta és a felkarja is szőrösebb, mint nekem a mellkasom). A másik, hogy a betonból épült házaknak köszönhetően, januárban és környékén a sok eső hatására annyira áthűlnek a falak, hogy a lakásokban 17 fok van, ezért a légkondikat olyankor fűtésre használják a helyiek. A harmadik pedig az, hogy amikor török és görög részre osztották Ciprust, néhány török, a görög részen ragadt. Nekik nem kell fizetni rezsit. Tehát ingyen van a víz, a villany és a szemétszállítás is. Ja, és a három és feledik, hogy adót sem kell nagyon fizetni. És ezért van itt sok orosz. A mai tanítás után pedig indulok bulizni.
Na jók legyetek, ne fájjon a fogatok, pirítsatok kenyeret és éljen Vitéz Koplárovics Béla!
P
Első bejegyzésemet itt találod, Ciprus első részéért kattints ide!

Megosztás