A meditáció és a koncentráció

2009.10.02. Mi is az a meditáció és a koncentráció? Ha nem figyelünk a figyelmünkre, vagyis hagyjuk, hogy elménk ide-oda csapongjon, az ágról-ágra ugrándozó oktalan majomhoz hasonlóan, akkor nemcsak a figyelmünk lesz zaklatott, hanem mi magunk is, sőt egész életünkre ez a véletlenszerűség lesz a jellemző. Csak Csajoknak!

Valójában a szemlélődés és a koncentráció ugyanannak a folyamatnak a két megközelítése. Mondhatjuk, hogy egy pohár félig tele van, de azt is, hogy félig üres. Most engedjük el ennek a példának a pozitív gondolkodásra vonatkozó üzenetét és csak azt vegyük észre, hogy ugyanannak az állapotnak kétféle megközelítéséről van szó. Ugyanezt az állapotot még sokféle módon megközelíthetnénk. Mondhatnánk például, hogy egy nagyobb pohárnak épp csak az alján lötyögne ugyanennyi víz, vagy azt, hogy hiába csak félig van eme pohár, mégsem leszek képes felhörpinteni az egészet. Ha a koncentrációt és a kontemplációt (a szemlélődést) egyetlen folyamat részeiként nézzük, akkor a tökéletesre nyitott figyelem, a totális szemlélődés, azaz a kontempláció van az egyik oldalon, míg a másikon az egyetlen pontra fókuszált, összpontosított figyelem, a koncentráció áll. Ha nem hagyjuk a figyelmünket szabadon bolyongani, és benne maradunk a jelen pillanatban akkor figyelmünk eme két véglet között lebeg majd valahol. Az ilyen figyelemre egyaránt jellemző a koncentrált és a kontemplált állapot is. Mondhatjuk azt, hogy egy részleges kontemplációs-koncentrációs állapotban vagyunk. Ha nem figyelünk a figyelmünkre, vagyis hagyjuk, hogy elménk ide-oda csapongjon, az ágról-ágra ugrándozó oktalan majomhoz hasonlóan, akkor nemcsak a figyelmünk lesz zaklatott, hanem mi magunk is, sőt egész életünkre ez a véletlenszerűség lesz a jellemző. Azonban ha figyelmünket megeddzük, és tudatosan használjuk fel a Világ és a történések tudatosítására, akkor látni fogjuk az okok és okozatok közti folytonos összefüggéseket az életünkben.

Minden, ami ismertté, tudatossá, valósággá válik az életünkben, csak azért válhat azzá, mert mi magunk belül nyitottá váltunk rá. Különben egyszerűen nem vesszük észre. A környezetünkben és a bennünk folyó folyamatok szinkronban vannak. Hiába történik millió és millió dolog a világban, mi csak azt tapasztalhatjuk, ami "nekünk szól", amire mi magunk belül kinyíltunk. Ráadásul mindazon dolgok, amiket tapasztalunk, olyan minőségben tárulnak elénk, amilyen minőségre nyitottak, ne adj isten kondicionáltak vagyunk. Ha ez igaz, akkor mindazon események, amelyeket átélünk, és mindazon információk, amelyeknek birtokába jutunk különös jelentőséggel bírnak számunkra. Így tekintve a velünk történő eseménysorozatra, amelyet egyszerűen, bár nem minden pátosz nélkül az ÉLETÜNK-nek is nevezhetnénk, lehet, hogy egészen más végkövetkeztetést vonhatnánk le. Sőt. Egyszeriben nyilvánvaló, hogy miért van minden eseménynek, ami velünk történik, köze egymáshoz és természetesen hozzánk.

meditációAmennyiben elsajátítjuk a figyelem eme kontrollját, amelyet egyszerűen csak kontemplációs-koncentrációs állapotnak neveztünk az imént, akkor nagy eséllyel leszünk képesek tudatosítani a velünk történtek összefüggésrendszerét, amelynek hátterében tehát önmagunk belső nyitottságai, elvárásai, félelmei, hajlandóságai, stb. - egyszóval belső folyamatai állnak. Ugyanakkor végtelenül egyértelművé válik az a különben csak amúgy minden alap nélkül a köztudatba kúszó eléggé lesarkított nézet is, hogy a tetteink visszahatnak ránk és a
rossz cselekedetek biztos kárhozattal kecsegtetnek. Mellesleg e gondolat második fele a jó és rossz alapvető szubjektivitása miatt eleve értelmezhetetlen, viszont ami igaz mindebből az az, hogy ha teszünk, ha gondolunk vagy mondunk valamit, nem marad "visszhang" nélkül a Világunkban.

Amikor a figyelmünket ebbe a különösen nyitott és ingerdús, fogékony és telített állapotba, a szemlélődésbe hoztuk, vagyis elértük a képességeink szerint pillanatnyilag lehetséges maximális kontemplációt, figyelmünket szűkíteni kezdjük és egyre koncentráltabb állapotba hozzuk. Ezt azzal érjük el, hogy bizonyos területeket, tapasztalatokat vagy érzetteket elengedünk a figyelemből, míg másokra nagyobb figyelmet fordítunk. Ennek a folyamatnak a csúcspontja az, amikor mindössze egyetlen inger marad a figyelem fókuszában anélkül, hogy abban az állapotban feszültség vagy ragaszkodás, netán tiltakozás lenne. Míg eleinte ez viszonylag könnyű, úgy ahogy egyre szűkül a fókusz, vagyis egyre kevesebb dolog marad a figyelem mezejében, egyre több gyakorlat szükséges ahhoz, hogy elménk ne akarjon visszakalandozni a korábban már elengedett területekre, vagy hogy ne ragadjon meg egy gondolaton és vesszen el menthetetlenül a képzeletünk vagy a múltunk eseményein. Gyakorlattal ez mégis elérhető. Amikor azonban elérjük a másik végletet, vagyis figyelmünk egyetlen ponton nyugszik, különös folyamat veszi kezdetét. Minthogy figyelmünkből "kizártunk" szinte mindent és mindössze egyetlen egy tárgya maradt a koncentrációnknak, eltűnik a figyelemből az is, hogy mi magunk vagyunk azok, akik eme tevékenységet végzik. Bár az énség érzete megmarad, a különbség köztünk és a koncentráció között, köztünk és a koncentráció tárgya között érzet szinten megszűnik. Azonosságérzésbe olvad egybe a tapasztalat. Amikor ez bekövetkezik, ezt nevezzük meditációnak.

Láthattuk tehát, hogy a kontemplációs-koncentrációs folyamat végeredménye egy egyetlen pontra koncentrált állapot, ami végső soron kapuja a meditációnak, és tökéletesen végezve maga a meditáció állapotának "kiváltója". Ha a megnevezéseket teljesen tisztába szeretnénk tenni, azt mondhatnánk, hogy a  kontemplációs-koncentrációs folyamat a meditációs gyakorlat, vagyis azon tutaj, ami elvisz minket a túlpartra, amely túlpart viszont már maga a meditációs állapot, ahol maga a gyakorlat is feloldódik a meditáció csendjének mélységében. Ebben az állapotban olyan folyamatok indulnak el bennünk, amelyek személyiségünk letisztulásához, a tudattalan által generált tulajdonságok és tettek átformálódásához vezet. S mivel ezek a belső és általunk kevéssé ismert és kontrollált, de a meditációban kioltható mentális erők befolyása megváltozik, ezért mi magunk is megváltozunk. Jobbára békésebbé, őszintébbé és a világ dolgait és a körülöttünk élőket jobban értővé és elfogadóvá alakulunk. (Forrás: Padma Jógastúdió)
A Naliní jógáról itt olvashatsz. A hollywoodi sztárpár soha többé nem forgat közös filmet, részletekért kattints ide! Sztriptízel a sztárszínésznő nagymellű lánya, ide kattintva megtudhatod, hogy kiről van szó.

Megosztás

Hozzászólások

Szólj hozzá!

Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!

  1. Regisztráció