Vörös iszap! - Paulina Éva naplója 21. rész
2010.10.08. Ne kerteljünk: lehettél volna Te is vagy én is. Vagy a gyerekeink, rokonaink, testvéreink, barátaink. Az, hogy nem a mi otthonunkat és testünket öntötte el a vörösiszap, csupán a szerencsén múlt, azon, hogy mi nem lakunk azokon a településeken, amelyeket ez a katasztrófa tönkretett.Felfoghatom úgy is, hogy mi, akik nem lakunk abban a körzetben, most megúsztuk. De holnap talán nem. Mert valahol a lakóhelyünkhöz, munkahelyünkhöz közel ott ketyeg egy időzített bomba, amiről talán tudomásunk sincs. 
Valami, ami sugároz, pusztít, mar és öl, ha elszabadul, valami, ami nincs úgy féken tartva, elszigetelve, bebiztosítva, hogy ne érje el percek alatt a lakott településeket. Maga alá temetve életeket, álmokat, terveket. Abból a kisgyerekből például, aki szintén áldozat lett, talán egy napon Nobel-díjas tudós lett volna. Vagy híres művész. Vagy olyan ember, aki szeretetével megszépíti a barátai, családtagjai életét. Most már sohasem derül ki. Mert minden képesség, tudás, tehetség, adottság és szeretet, ami ott szunnyadt egy csöppnyi testben és lélekben, megsemmisült egy pillanat alatt.
A vörös iszap azonban csak a csúcsa annak a jéghegynek, amibe betuszkolhatjuk azokat a tragédiákat, amit a profitszerzés okoz a kiszolgáltatott kisembereknek. Ezekről azonban kevésbé esik szó, mert nem annyira látványosak, mint egy vörös iszap okozta pusztítás. Csak ha a saját környezetemben szétnézek, hol itt, hol ott hallok halálos munkahelyi balesetről. Hogy egy átlagember, aki - ne szépítsünk - a mai világban ki van szolgáltatva a munkaadónak, életét vesztette azért, mert elment kenyeret keresni a családjának.
Milyen világban élünk, ahol mindez megtörténhet? Mert a profit fontosabb lett, mint az emberek élete, egészsége. Mert a biztonsági előírásokat nem tartják be, persze, csak időnként nem, mert általában igen, de amikor ugye, sietnek, amikor sok a munka, sok a megrendelés - vagyis megy a hajsza a profitért - akkor előfordul, hogy sok minden nem a szabályoknak megfelelően történik, és...
Nem is beszélve a fáradtan (túlórák, második munka) vagy éppen betegen dolgozó emberekről. Egyre többször fordul elő a környezetemben is, hogy valaki betegen dolgozik. Mert nem engedheti meg magának, hogy otthon maradjon. Vagy a pénz miatt, vagy pedig azért, mert félti az állását. Begyógyszerezi tehát magát, köhécselve, krákogva, lázasan vagy éppen befáslizott kézzel dolgozik - hogy lehet elvárni egy ilyen embertől, hogy odafigyeljen a munkahelyén a veszélyekre, a balesetet okozó helyzetekre?
Ebben a profit uralta világban nap mint nap érezzük, hogy az életünk, az egészségünk egyre kevésbé számít. Úgy beszélünk a pénzről, mint tőlünk független uralkodóról, aki ránk telepszik, kiszolgáltatottá tesz, akinek a parancsát mérlegelés nélkül teljesíteni kell. Úgy beszélünk róla, mintha a pénz teremtette volna az embert, mintha nem volna lehetőségünk fordítani egyet a világ kerekén, és az életet, az egészséget a profitszerzés elé helyezni. Amíg ez nem történik meg, addig a vörös iszaphoz hasonló tragédia jöhet holnap is, meg holnapután is.
Paulina Éva előző bejegyzését itt olvashatod, az elsőt itt találod.
Szólj hozzá!
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!