Tavaszi ruhanéző - Paulina Éva naplója 6. rész
2010.05.16. Na jó, hát akkor legyünk túl rajta! - ezzel a felkiáltással vágtam neki a szokásos tavaszi ruha-nézőnek. Nem tudom, megfigyeltétek-e már, hogy ilyenkor, belépve a tavaszba, a nyár felé közeledve, az ember lánya mindig rájön arra, hogy a ruhatára felújításra szorul. Merthogy vannak darabok, amik csak „úgy” lógnak a szekrényben és foglalják a helyet, egyéb hasznuk nincs. Mert az egyik megfakult, a másik meg túl kicsi, a harmadik túlságosan lötyögős, a fehérek pedig megsárgultak.
Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1.
rész, 2.
rész, 3.
rész, 4.
rész, 5. rész
Szóval, én is alaposan átnéztem a szekrényemet és a fenti szortírozási elvekre hagyatkozva egy nájlonzsáknyi ruhától szabadultam meg. Lelkiismeret furdalás nélkül, persze. Ugyanis biztos voltam benne, hogy ezeket a darabokat az életben nem fogom viselni. (Okokat lásd fent).
Miután a szekrényemben így támadt egy űr, azonnal késztetést éreztem, hogy eltüntessem - vagyis ruhákat akasszak oda. Elvágtattam hát a kedvenc áruházamba, hogy vegyek néhány helyes darabot így, a nyár közeledtével. Évekbe került, amíg ezt az áruházat megtaláltam itt, Kanadában. Pedig mindvégig ott volt a szemem előtt.
Amikor 2000-ben kijöttünk Vancouverbe, eleinte olcsó helyeken vásároltam ruhát, és aztán csak csodálkoztam, hogy néhány mosás után se színük, se alakjuk. Nem baj, jó lesz majd, ha kempingezni megyek! - süllyesztettem be őket a szekrény mélyére.
Aztán egyszer csak bemerészkedtem az egyik elegánsabb áruházba, csak úgy szétnézni, hogy mi az, amit nem fogok megvenni. Összeszedtem minden lelkierőmet, hogy ne essek hanyatt az árak láttán. Viszont rájöttem, hogy itt mindig van leárazás, és olyankor ki tudok kapni magamnak valamit olyan áron, mintha az olcsó helyeken vásárolnék. Ráadásul az itt kínált ruhák nem abba a kategóriába tartoznak, amelyek egy-két mosás után mosogatórongy külsőt vesznek fel.
Persze azért, ebben az áruházban sem könnyű a helyzetem, és hogyha például akarok venni magamnak vagy három blúzt, akkor azt nem sikerül beszereznem egyetlen nekifutásra. Mert igaz, hogy dizájnőrök ruháival van tele az áruház, de vagy hatszor körbe kell mennem, mire lelek olyan ruhákat, amelyeknek az ára nem lépi túl az általam feállított 20-30-40 dolláros határvonalat, plusz tetszenek is, plusz jól is állnak rajtam.
Tehát körbejártam megint a boltot, ruhákra vadászra. Egy kék blúz például jól nézett ki messziről, de közelebbre érve rájöttem, hogy csupa műszálas anyagból készült... Amott meg az a cuki kis blézer... megnéztem az árcédulát, majd hanyatt estem, mert többe került, mint amit én egy nap alatt keresek. Miből gondolja ez a kedves dizájnőr, hogy én majd kétnapi keresetemet rá tudom fordítani egyetlenegy ruhára? Persze lehet, hogy az illető dizájnőr egyáltalán nem rám gondolt, amikor megalkotta ezt a darabot, de ahogy nézem a hatalmas áruházat, magamon kívül nem sok vevőt látok, úgyhogy lehet, hogy mégiscsak figyelembe kellene vennie az én fizetésemet is.
A próbafülkében aztán a gondosan kiválasztott blúzok és nadrágok szinte maradéktalanul kihullottak a tükör előtti rostán. Ez túl szűk... az túl bő... ennek meg nagyon fakó a színe...amaz meg nem áll rajtam annyira jól, hogy meg is vegyem.
Végül egy blúz meg egy nadrág volt a majd kétórás „vadászat” hozománya. Még keresek legalább egy darab nyári ruhát, tudjátok, olyan virágmintásat, kis könnyű anyagot, amit persze lehetőleg nem kell vasalni vagy legalábbis nem nagyon és sok kék szín van benne (vagy piros vagy fehér). Eddig itt,Vancouverben nem találtam ilyet, lehet, hogy meg kell várjam a május végét, amikor is hazamegyek Magyarországra. Addig is várom a tippeket, írjátok meg, hogy hol szerezzem be Budapesten a fent leírt nyári ruhát!
Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1.
rész, 2.
rész, 3.
rész, 4.
rész, 5.
rész
Szólj hozzá!
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!