Csak Csajoknak

Színház az egész világ, de mi van, ha meleg az egyik szereplő? - Köteles Viki naplója 1. rész

Lehet, sokak által most megköveztetek, egyesek által pedig a mennybe megyek, de mégis el kell mesélnem egy néhány nappal ezelőtti élményem által felvetődött gondolatomat. Színházban jártam. Nem mintha nagy teátrumfanatikus lévén nem tenném ezt meg lehetőségeimhez mérten a leggyakrabban, de egyrészt most valami olyat láttam, amit eddig még nagyon kevésszer – szeretném itt kiemelni, reklám ide, reklám oda, a Centrál Színház ifjú gardáját, mely szerintem fantasztikus – másrészt pedig jó szokáshoz híven valami igencsak elgondolkoztatott. Na, most épp nem az, hogy mi késztet arra, hogy többsoros körmondatokban írjam le mondanivalómat, hanem az emberi reakciók sokszínűsége.

Ha valaki már látta az Avenue Q című musicalt, azt tudja, hogy a színészek mellett bábokkal is színesített eladás, több egyéb igencsak érzékeny téma mellett a homoszexualitással is foglalkozik. Téve mindezt olyan átütő és magával ragadó kedvességgel, ami mindenki által emészthetővé teszi a dolgot. Legalább is én azt hittem. Túllépve azon az apróságon, hogy az előttünk ülő fiatalok - atyaég, öregszem… - chips-szel és pereccel ültek be az előadásra, a hátunk mögött ülő úriember megnyilvánulása döbbentett meg a legjobban. Amikor a darab vége felé egy újabb, szerepe szerint, mondjuk így, meleg figura lépett be a színpadra, hangos és nyilván roppant intelligens – és férfias – Fújjj! – felkiáltással konstatálta a dolgot. Lehet-e egy figurára haragudni azért, mert homoszexuális? De, ha lehet is, ez vajon az első dolog, ami az elvileg a kultúrára oly nyitott és kiéhezett néző figyelmét felhívja? Hová is gondolok, hiszen aki az alig 15 perces szünetben egyetlen mobiltelefon segítségével 3 kg aranyat elad, és ezt teszi persze mindenki által hallható módon, nyilván nem fog azzal a színészi bravúrral foglalkozni, hogy éneklés és táncolás mellett még egy-egy bábot is életre keltettek az egyes szereplők. De minden szociális érzékem latba vetve, túllépek ezen.

Azon azonban nem, hogy miért baj az, ha valaki homoszexuális? Hogy nem olyan, mint mi? Hogy más? Ami más, az már eleve rossz? Vagy csak egyszerűen arról van szó, hogy nem emészthető? Igen, vállalom, több meleg ismerősöm is van. És büszke vagyok arra, hogy némelyiküket a barátomnak mondhatom. Nem azért, mert melegek, hanem azért amilyenek. Önmagukért. Ha őket nem zavarja, hogy este zárt ajtók mögött én mit teszek, vagy mit nem, engem miért zavarjon az ő magánéletük. Nyilván én sem szeretem, ha férfiak nyalják-falják egymást az utcán, de azt sem, ha hetero párok teszik ugyanezt. Egyszerűen nem odavaló.

De ha már a másságról beszélünk, mi az, hogy más? Maradva a puszta testiségnél, ha én elölről szeretem, különbözök azoktól, akik inkább más pózok hívei? Nem köt minket az a vágy, hogy örömet akarunk szerezni a másiknak, s örömünket lelni benne? A musical szerint mindannyian kicsit nácik vagyunk. Ne, várj egy kicsit, ne háborodj fel azonnal! Szóltál már meg valaha bárkit is az utcán, még ha csak magadban is, azért mert nem tetszett a ruhája? Akadtál már ki valaki viselkedésén, csak mert nem olyan volt mint a tied? Én igen. Szóval nem azt akarom mondani, hogy mindent és mindenkit azonnal a keblünkre kell ölelnünk, bármilyen is. Nem azt mondom, ne legyünk kritikusak és szemlélődők. Egyszerűen csak gondolj bele, milyen lenne, ha mindenki totálisan ugyanolyan lenne, mint Te. Ha el kellene töltenem egy hetet összezárva önmagammal? Nos, én tuti nem bírnám a csaj hisztijeit… :-)
A Hol vannak a jó pasik? írójának blogját itt olvashatod.

Megosztás