Pistike, Téged meg ki a fene hívott?! - Köteles Viki naplója 9. rész
2010.07.17. Elvileg minden második nőnek van. Elvileg 80%-ban felszívódik. Elvileg semmilyen gondot nem okoz. Elvileg. Elvileg én sem vagyok az a hű, de beparázós típus, s még csak nagy feneket sem kerítek a dolgoknak. Ismétlem, elvileg. Amikor azonban egy normál menstruációs görcs olyan méreteket ölt, hogy legszívesebben kúszva tenném meg az utat a mosdóig, nos igen, megijedek én is. Pláne, ha közlik, hogy mindezt egy 5 centis ciszta okozza a jobb petefészkemben. Az ember agya ilyenkor nagyon furmányos dolgokra képes, s a józanész, mint olyan, órákra egy zsibongó, Miért pont velem történik ez? kérdésekkel teli halmazzá változik. És aztán jön az önvádaskodás, az önbírálat, hogy mit és hogy kellett volna, mit, miért és miért nem tettem meg, és aztán bár szinte irracionális mértékben pozitív embernek tartom magam, megérkeztek a legsötétebb gondolatok is, s perceken belül – morbid leszek – a saját temetésem terveztem.Aztán szétnéztem. A pillanatnyi sokkból eszmélve észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. Hogy talán mégsem annyira szörnyű ez. Hogy talán a gondolatnak tényleg teremtő ereje van, így némi programozásra szorul az agyam. Mégsem tudtam vele mit kezdeni, de legalább már nem féltem. Nevet is kapott a kis jövevény. Pistike lett. Így könnyebb hatni rá. Kézzelfoghatóbb. Egy Pistikével meg lehet beszélni a dolgokat, egy Pistikét rendre lehet utasítani. Így kicsit megnyugodtam, s bár számításba vettem jót és rosszat egyaránt, már tudtam, nem lesz baj. Pistike rendes srác. Időközben az is kiderült, hogy jó fej. Most épp sorsára vár, s vele együtt én is.
A tanulság? Számomra aktuális hasonlattal élve – jobb később, mint soha, no meg a kényszer nagy úr alapon épp KRESZ tanfolyamra járok – egy sebességkorlátozó tábla. Mert hiszem, minden testi tünetnek lelki eredete van, s bármit is teszünk szervezetünkkel, a következményekkel számolnunk kell. Valahol ésszerű mederbe kell terelnem önön életem, valahol határt kell szabnom annak a rohanásnak, amit nap mint nap véghez viszek, ami szinte meghatározza egész lényemet. Sosem fogok ölbe tett kézzel ülni, de most meghúztam a gyeplőt. És tudjátok, mit? Alapvetően nem rossz napi 5 óránál többet aludni…
Viki előző blogbejegyzését itt olvashatod. Izgalmas blogokat a Csajok Klubjában és a Pasik Klubjában olvashatsz.
Szólj hozzá!
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!