Csak Csajoknak

Mindenkinek van egy szappanoperája - Paulina Éva naplója 19. rész

Paulina Éva előző bejegyzését itt találod, az írónő legelső írását pedig itt.

Eddig nem volt az a tévé-sorozat, szappanopera, amely képes volt odaültetni a képernyő elé. Csak hírből és mások elmondásából hallottam attól, hogy vannak Született feleségek, meg hogy a szex és New York között határozottan van kapcsolat. Nem tudott meghatni sem a Melrose Place, sem a Beverly Hills. A Jóbarátokat is csak hírből ismerem, és jelentem, hogy nem bírtak a képernyő elé csalogatni a dél-amerikai történetek sem, akármilyen tüzes szerelmekről szóltak is.

Most azonban véletlenül rábukkantam egy sorozatra, amelyiknek minden részét feltétlenül meg akarom nézni. Mivelhogy a tévénézéssel mindig el voltam maradva, most is kissé későn fedeztem fel ezt a sorozatot, mert már három éve megy a kanadai tévében. Mivel notóriusan NEM nézem a tévét, vagyis hónapokig be sem kapcsolom a készüléket, ezzel a sorozattal is úgy találkoztam, hogy megtaláltam a lányom DVD-jei között. Az a címe, hogy Heartland. (Szívek földje, talán így lehetne magyarra fordítani.) Hamarosan kezdődik a negyedik szezon, a bemutatóba itt belenézhettek.

Heartland egy farm Calgary közelében, és a sorozat központjában a farmon élő család mindennapjai, örömeik, csalódásaik, reményeik állnak. A főszereplő tinédzser lánynak csodálatos tehetsége van ahhoz, hogy gyógyítsa a sérült lovak lelkét. Mondanom sem kell, hogy a sorozatban jelentős szerepet játszik az ember és a ló kapcsolatának bemutatása. Én ezt a Heartlandot azonnal a szívembe zártam. Pontosan azért, mert nincs benne semmi flanc, semmi előkelőség, a szereplők a jelenetek zömét farmernadrágban játsszák, és a történet olyan, mint mindannyiunk élete. Szinte minden epizódban szerel valaki egy öreg autót, és bizony mindnyájan nagyon megküzdenek a talpon maradásért.

Egyúttal rájöttem arra is hogy miért nem hatottak meg eddig a szappanoperák. Mert soha nem találtam egy olyan történetet, amire azt mondtam volna, hogy szeretném a szereplők életét élni. Nem érdekeltek a flancos ruhákat felsorakoztató sztorik, nem akartam magamnak százvalahány pár cipőt, mint azt a szappanoperában láthattuk. Heartlandra azonban szeretnék elmenni. Farmerban, kockás ingben, és érezni a széna illatát, hallgatni a lovak horkantását az istállóban, és ott élni, közel a természethez, egy fából épült ranch-házban. És nem utolsósorban, találkozni azokkal az melegszívű emberekkel, akik a farmon élik mindennapjaikat.

Mivel azonban ez csak egy álom, és Heartland ugye, sajnos, csak a tévében létezik, elhatároztam, hogy valamit mégiscsak megragadok ebből a sorozatból. Ha már saját farmom nem is lehet, de több időt fogok tölteni a természetben. Ezen nekibuzdulva a hétvégén a családommal levágtunk egy nyolc kilométeres gyalogtúrát. (Házi kedvenceinket, a görényeket persze nem vittük, mert nekik mégiscsak sok lett volna a nyolc kilométer.)

A következő hétvégére is tervezünk egy hasonló túrát. Csak vigyáznom kell, mert szeptember 26-a után már csak úgy tervezhetek hétvégi kiruccanást, hogy estére időben hazaérjek. Hogy miért? Hát azért, hogy megnézzem a Heartland következő epizódját...
Paulina Éva előző bejegyzését itt találod, az írónő legelső írását pedig itt olvashatod.

Megosztás