Csak Csajoknak

Miért utálom a vulkánkitörést? - Paulina Éva naplója 3. rész

De menjünk szép sorjában! Szombat estére volt foglalva repülőjegyem, hogy innen,Vancouverből Amszterdamon keresztül vasárnap estére Budapestre érjek és részt vegyek a Hol vannak a jó pasik? című könyvem bemutatóján és dedikálásán.
Erre mi történik már csütörtökön? A vulkánkitörés miatt törölték az összes Európába induló járatot. Hívtam a kiadómat, persze akkor még abban reménykedtünk, hogy szombatra majd csak feloldják a légtérzárat, és el tudok indulni a szombat esti járattal. A remény aztán szombaton szertefoszlott. Még pénteken is optimista voltam, mondtam, hogy ekkora peches nem lehetek, mikor végre minden összejön, hogy mehetek haza, Magyarországra, akkor egy vulkán csak nem húzhatja keresztül a számításokat! Annyira biztos voltam benne, hogy az ÉN járatomat nem fogják törölni, hogy pénteken este kivettem a mélyhűtőből a gulyásleves hozzávalóit. A lányom barátja ugyanis megígértette velem, hogy mielőtt elutazom, főzök neki gulyáslevest. Szombaton reggel megnéztem a vancouveri reptér honlapját és láttam, hogy megint nem indulnak az európai járatok. De még mindig annyira bizakodtam abban, hogy estig változik a helyzet, hogy egy kábé tízliteres fazékban odatettem a gulyáslevest főni - ne éhezzen az a szegény gyerek, amíg nem vagyok itthon. Aztán estére elszállt minden reményem, a repülőgép mégsem indult el. Addigra már annyira fájt a fejem, hogy bedobtam két fájdalomcsillapító tablettát, amitől aztán szépen elaludtam. Közben elkészült a gulyásleves, amit három nagy befőttesüvegbe becsomagoltam a lányom barátjának. Aztán az estém, ahelyett, hogy egy Európába tartó repülőgépen ültem volna, azzal telt, hogy e-maileket küldözgettem azoknak, akiket korábban meghívtam a könyvbemutatókra, dedikálásokra. Most persze le kellett mondani az invitálásokat. Ma aztán bánatomban elmentem bevásárolni - nem a TESCO-ba, hanem a COSTCO-ba, mert itt így hívják azt a nagy áruházat, ahol kedvező áron jól lehet vásárolni. Nagy kísértést éreztem, hogy a bánatomat sütemények vásárlásával ellensúlyozzam, de ehelyett nagy hősiesen az organikus salátát vettem meg. Igaz, azt nem szeretem annyira, mint a csokoládét vagy a süteményt, de ha megveszem, akkor meg is szoktam enni. Mivel azonban a vulkánkitörés miatti átmenti depressziómon nem segített az organikus saláta megvásárlása, végül mégis vettem egy fagylaltot, de az meg nem számít, mert nem is ízlett. Ja és megettem még egy szelet pizzát is, de azt meg azért, mert éhes voltam. A mai napnál már csak a holnapi lesz rosszabb, amikor is ahelyett, hogy Budapest szépségeit csodálnám, itt, Vancouverben a munkahelyemen töltöm majd az időt. A főnökömnek már tegnap írtam egy e-mailt, hogy nem megyek hétfőtől szabadságra, visszafogad-e dolgozni? Azt válaszolta, hogy persze, menjek csak be nyugodtan. Szóval ezért utálom a vulkánkitörést. Mert amikor én itt mindent előkészítek az utazáshoz, megfőzöm a gulyáslevest a lányom barátjának, kivasalom a ruháimat a dedikáláshoz (pedig ez nálam nagy szó, mert vasalni tényleg utálok!), akkor hogy jön egy vulkán ahhoz, hogy kitörjön, hamufelhőket eregessen, és arra kényszerítse a légitársaságot, hogy töröljék a járatomat?! Tisztában van azzal ez a vulkán, hogy én már évek óta nem voltam Magyarországon? Most a kiadóval azon dolgozunk, hogy néhány héten belül újraszervezzük a Hol vannak jó a pasik? című könyvvel kapcsolatos eseményeket. Figyeljétek a honlapomat az Események rovatban hamarosan közzétesszük az új időpontokat.
Paulina Éva első blogbejegyzéséért kattints ide, ha a második érdekel, itt megtalálod Ha beleolvasnál a pasik gondolataiba, itt megteheted. Álompasikat itt találsz.

Megosztás