Csak Csajoknak

Miért halt meg a szőke lány? - Paulina Éva naplója 16. rész

Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész, 12. rész, 13. rész, 14. rész, 15. rész.

Évek óta ismerem ezt a férfit a liftből. Egy házban lakunk, sőt a lakásunk is a háznak ugyanabban a szegletében van, csak az enyém a másodikon, az övék meg a negyediken. A férfi valami karbantartó cégnél, a felesége pedig az adóhivatalnál dolgozik. Mindezeket az információkat a liftben szereztem, amikor jövök fel a mélygarázsból, gyakran összefutok itt velük. Az a néhány perc, amíg fölér velünk a lift, adja az ismeretségünk alapját. Előfordul, hogy beszállok valakivel a liftbe, és szótlanul utazunk együtt, másokkal viszont beszédbe elegyedünk. Emlékszem, két évvel ezelőtt, amikor munkanélküli voltam, akkor a liftben történő közös utazás témája az volt, hogy találtam-e már állást, milyen interjúkon vettem részt. Még tippet is adtak a feleségével, hogy hová küldjem el a jelentkezéseket. Aztán, amikor végre munkát kaptam, akkor meg arról szólt a liftezésünk, hogy milyen az új munkahelyem.

Mostanában hetek óta nem futottam velük össze a liftben. Gondoltam is rájuk, mi lehet velük, biztosan nyaralni mentek. Tegnap aztán a férfi meg én egyszerre értünk a mélygarázs liftjének ajtajához. Láttam rajta, hogy valami történhetett, mert nem csillog olyan vidáman a szeme, mint szokott, és a mosolya is erőltetettnek tűnik. Megkérdezte, hogy vagyok, mondtam jól, és visszakérdeztem. “Meghalt az unokám, egy hónapja temettük el” - emelte rám a tekintetét, és akkor megértettem, miért van az a tört fény a szemében. - “Az a szőke, hosszú hajú lány, aki gyakran utazott velünk a liftben.”

Elém villan egy fiatal, szőke lány arca, hosszú, egyenes haj, égkék szemek, magas, karcsú alak. Néhányszor láttam őt a házaspár társaságában, de vele valahogy sohasem sikerült szóba elegyednem.

Hirtelen nem is tudom, mit mondjak ennek a szomorú férfinak. Megkérdezem, mi történt az unokájával, ezzel a szép fiatal lánnyal, aki egyáltalán nem látszott betegnek. A férfi egyetlen szóval megadja a magyarázatot: “Drog”- és nem kérdezem a további részleteket. A lift megérkezett a második emeletre, ki kell szállnom. “Részvétem”- motyogom - “nagyon sajnálom.” Bólint, tudomásul veszi a szavaimat, aztán, amikor a liftajtóból visszanézek rá, ennyit mond: “Nincs ennél nagyobb fájdalom a világon”. “Megértem” - felelem csöndesen, aztán a liftajtó becsukódik és eltakarja előlem a szomorú arcot.
Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész, 12. rész, 13. rész, 14. rész, 15. rész.

Megosztás