In memoriam, vannak dolgok, amikről nehéz beszélni - Köteles Viki naplója 10. rész
2010.07.31. Egész másról szeretnék most írni, de a tisztesség úgy tartja, legalább pár szóban megemlékezzem elmúlt heteim igen meghatározó személyiségéről, Pistikéről. Mert Pistike volt, nincs. Igen, a Pareto-elv, de még inkább a nagyszámok törvénye értelmében megszűnt létezni. Ahogy a szakirodalom mondja, felszívódott. Bárhogy is, lényeg a lényeg, nincs többé, s vele együtt az aggodalom, a bizonytalanság és a kétség is kereket oldott.Pistike története itt kezdődött.
Van azonban más. Van olyan, hogy a kollégák között barátokra lelsz, s ha munkaváltás címén tőlük búcsúznod kell, az – még ha ez nem is örökre szól – enyhén szólva is, fáj. Túl azon érzés okozta evidens örömmámoron, hogy többkörös interjúkon túljutva végre magadénak tudhatod a hűn áhított állást, nem mutatod, de valahol legbelül nagyon nehéz.
Nehéz, mert eddig nap, mint nap ott voltak, bármikor, bármelyik pillanatban rájuk zúdíthattad életed legfelemelőbb momentumait, de a legmegátalkodottabb percekben is rögtön átölelt egy szerető kar.
A kezdeti óvatos puhatolózások után a falak szép lassan leomlottak, s már nemcsak a szigorúan vett 8 órában igényelted társaságukat. Értelmet nyert a céges telefon egymás között ingyen beszélünk bónusz szolgáltatása, s bár a Pannon mostantól Telenor, 120 percnél ez is szétkapcsol.
Nehéz, mert az évek folyamán minden titkok tudói lettek, és szép lassan a kolléga szó már nem volt méltó arra, amit jelentettek, jelentenek.
Nehéz, mert most minden kicsit megváltozik. Most már egy találkozót meg kell szervezni, össze kell egyeztetni, és küzdesz, tagadod magadban ezt az érzést, ketten közülük élted részeivé váltak. Ha kellett, falaztak, ha kellett egy mellbevágó szakítás után – vállalva, hogy másnap csak a monitort támasztjátok az irodában – leitták magukat veled. Ugyanolyan evidens az, hogy a lánybúcsút már te szervezed, hogy ha bántják őket, ugrasz, mint az, hogy ha kell, helyrerakjátok egymást.
Jönnek a nagy szavak, hogy az élet megy tovább, tovább kell lépni, csak épp arról nem szól a fáma, hogy valami, valamid mégis ott marad náluk. De nem baj ez, hisz örökbe adtad. Tervezed, és tudod, hogy jönnek majd új barátok, új emberek, nem is erről van itt most szó. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valakinek merj szólni, ha maszatos az arca. Én épp törölgetem a reggeli maradékát… Na, valami ilyesmiről beszélek.
Köteles Viki legutóbbi blogbejegyzését itt találod. A Csajok Klubjába itt léphettek be, a Pasik Klubjába pedig itt.
2010.07.31. 02:22
- kisvuk
- Kedves Viki! Örülök, hogy Pistikéd felszívodott. Mennyi idő alatt tette ezt? Sajnos nekem is van egy 4 centisem. Köszi, ha válaszolsz.
Szólj hozzá!
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!