Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1.
rész, 2.
rész, 3.
rész, 4.
rész, 5.
rész, 6.
rész, 7.
rész, 8.
rész, 9.
rész, 10.
rész, 11. rész
Persze azért vannak fegyverszünetek is. Télen. Bár az ellenfél télen is próbál hadjáratot folytatni ellenem, de a hideg hónapokban megfelelően fel vagyok vértezve.
Meleg teával. A jégkrémről van szó, persze, mi másról lenne ebben a melegben? Mikor beköszönt a jóidő, a hadjárat szervezetten megindul ellenem. Támadnak a jégkrémek. Illetve jégkrém-reklámok. Ha meg nem nézem a reklámokat, akkor elég csak besétálni az élelmiszer-áruházba, és egy egész fegyverarzenállal állok szemben. Először is itt vannak az alapokra épülők, úgy mint vaníliás, csokoládés, banános, barackos... Aztán meg jönnek mindenféle kiszerelésben és ízben na meg alakban... Ki tud ellenállni, amikor hideg gyümölcsízekkel csábítanak, miközben odakint huszonvalahány majd harmincvalahány fokra szalad a hőmérő higanyszála?
Eddig többféle stratégiát is kitaláltam már, hogyan védekezhetnék a jégkrémek ellen. Mert tény, hogy finomak, és tény, hogy a nagy melegben kell valami, ami lehűti az embert, és mivel a sört utálom, a jégkrémet meg szeretem, ez az egyszerű alaphelyzet el is dönti az egész nyaramat.
Tavaly például egész nyáron nem vettem jégkémet. Hanem úgynevezett fagyasztott joghurt nevű csemegét vásároltam, ami nagyon hasonlít a jégkrémhez, viszont alacsonyabb a kalóriatartalma...egyszóval egészséges. Ergó, nem lehet hízni tőle. Rengeteg fagyasztott joghurtot megettem, de egy deka nem sok, annyit sem fogytam tőle. Ugyanannyi maradt a súlyom, mintha valódi jégkrémet ettem volna egész nyáron.
Aztán kitaláltam egy másik haditervet: elsétálok a légkondícionált boltba, ott megnézem a jégkrémeket, kiválasztom azt, amelyiket meg szeretném venni, aztán nem veszem meg, az üzletben úgyis jó hűvös van, kisebb a kísértés. Igen ám, de ezzel meg az volt a baj, hogy amint kiléptem a boltból, megcsapott a forró levegő, és visszamentem a jégkrémért.
A legutóbbi elképzelésem az, hogy együnk jégkrémet, de csak mértékkel. Ezt sem egyszerű ám megvalósítani! Mert ha például a négylitereset viszem haza, akkor az bizony mind elfogy. A megoldás tehát az, hogy kisebbet kell venni, mondjuk egy- vagy féllitereset, és akkor csak annyit fogunk megenni. Igen ám, de hogyan beszéljem rá magam arra, hogy kisebbet vigyek haza?
Egyszerű a megoldás: meg kell vegyem a legdrágább jégkrémet. Az olyan sokba kerül, hogy úgyis csak ritkán engedhetem meg magunknak, és mivel ilyen drága, nagyon csínján fogunk bánni vele otthon, kanalanként mérjük ki az adagokat.
Ezen a nyáron ezt a stratégiát fogom alkalmazni. Eltelik egy-két hónap, amíg kiderül, hogy bevált-e, aztán meg jön az ősz, majd a tél, és akkor úgyis én fogok felülkerekedni a jégkrémmel vívott harcban...
Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1.
rész, 2.
rész, 3.
rész, 4.
rész, 5.
rész, 6.
rész, 7.
rész, 8.
rész, 9.
rész, 10.
rész, 11.
rész
Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!