Csak Csajoknak

Ha kirúgtad a pasid - Paulina Éva naplója 14. rész

 Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész, 12. rész, 13. rész

Titokban hónapok óta szurkolok ennek a huszonvalahány éves gyönyörű lánynak, hogy lépjen már valamit. Ő ugyanis sokáig hezitált, hogy döntést hozzon, és kimondja:vége. Pedig úgy indult ez is, mint azok a bizonyos mesék a királyfikról. A kolléganőm körülbelül egy éve találkozott az ő királyfijával. Legalábbis akkor még azt hitte, hogy királyfival találkozott, nem pedig egy csúnya békával, aki királyfi álarcot visel, így próbálja rászedni a hiszékeny leányzót. Jól jött ez a kapcsolat a kolléganőmnek, aki éppen búskomorságban szenvedett, mivelhogy az előző pasijával szétköltöztek. Pedig már annyira egymásba voltak szerelmesedve, hogy össze is bútoroztak, de néhány hónap együttlakás után mindketten rájöttek, hogy ez nem volt túl jó ötlet. A kolléganőm tehát visszaköltözött a szüleihez, és elég sanyarúnak látta az életet, egészen addig, amíg egy új pasi meg nem jelent a láthatáron. Emlékszem rá, akkor is titokzatos képpel, de örömtől repeső hanggal jelentette be: Van egy jó hírem. Tegnap megismerkedtem valakivel. Attól kezdve madarat lehetett volna fogatni vele. Jókedvű volt, tréfálkozó, könnyen vette az életet. Egy ideig. Mondhatjuk úgy, hogy talán néhány hónapig. Aztán egyre morcosabb lett, egyre többször láttunk aggódó kifejezést az arcán. Próbáltuk kérdezgetni, rájönni a rosszkedv okára, hiszen szép, csinos, fiatal, még előtte az élet, van pasija is - mi lehet akkor a baj? Aztán hamarosan kiderült, hogy éppen a pasi az, aki a problémákat okozza. Aki csak a kapcsolat elején volt kedves, addig, amíg - úgymond - meg nem hódította őt. Aztán a történet, ami kezdetben mesének indult, egyre inkább kiábrándító valóság lett. A pasi kontrollálni akarta a leányzót. Hová mész, mit csinálsz, minek találkozol a barátnőddel? Túl sokáig beszélsz vele telefonon, ahelyett, hogy vacsorát főznél nekem. Egyébként is mikor költözöl már hozzám? A kolleganőmet egyre jobban idegesítették ezek a megjegyzések. Eleinte csak alaposan kiveszekedte magát a pasijával. “Megmondtam neki, hogy ha nem lesz kedves hozzám, akkor le is út fel is út” - ezzel a hírrel állított be egy nap a munkahelyre. Már akkor elkezdtem szurkolni neki - titokban. Az ember ugye nem ad ilyen tanácsot egy fiatal lánynak, hogy küldd el a fenébe, nem hozzád való! Szóval én sem mondtam semmit, hanem csak reménykedtem abban, hogy nem vesztegeti tovább az idejét, hanem rájön, hogy ez a fiú nem az ő esete, nem lesz vele boldog sohasem. Persze voltak aggodalmaim is. Attól tartottam, hogy nem lesz ereje meglépni ezt a lépést, hiszen nagyon sok nő marad hosszú évekig olyan kapcsolatban, amiben csak vergődik, alárendelt szerepet játszik és mégsem tesz pontot a végére. Hogy miért nem? Sokan azért, mert félnek egyedül maradni, nem akarnak pasi nélkül létezni a világban, másokat már köti a gyerek, a közös otthon. Ezekről a félelmekről, döntésekről és nem-döntésektől olvashattok a közelmúltban megjelent Hol vannak a jó pasik? című könyvemben. És hogy mi történt a kolléganőmmel, aki kirúgta a pasiját? Megint mosolyog, jókedvű, tréfálkozik, úgy tűnik, hogy megszabadult valami nyomás alól. Nemrég például közölte velünk, hogy nemsokára kap egy kutyakölyköt ajándékba az egyik barátnőjétől. Izgatottan várja a pillanatot, amikor magához ölelheti a kiskutyát, akit persze lehet dédelgetni, kényeztetni - pasi helyett is. Aztán lehet, hogy a kutyakölyök új pasit is hoz a házhoz. Mindenesetre azt javasoltuk neki, hogy vigye gyakran sétálni a kis ebet, hátha összefut egy kutyarajongó pasival...
Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész, 12. rész, 13. rész

Megosztás