Csak Csajoknak

Ha én Claudia lennék - Paulina Éva naplója 20. rész

Azt kívánnám, hogy végre kimehessek úgy az utcára, hogy ne ismerjenek meg. Hogy ne legyen minden, amit csinálok, vagy nem csinálok, de úgy gondolják, hogy csináltam, „közügy”, címlap, bulvárújságok vezető sztorija. Nagyon utálnám, hogy az utolsó hajamszáláig minden porcikám beszédtéma, az internetes hozzászólók kedvenc célpontja. Nagyon nem tetszene, hogy az én életem eseményeivel, bánatommal, örömömmel próbálnak újság példányszámot növelni. Kifejezetten irritálna, ha az arcomba nyomnának egy kamerát, amikor valakivel beszélgetek, „élesre töltött” fényképezőgépekkel és kamerákkal lesnének rám, amikor megérkezem a reptérre egy külföldi nyaralásból.

Annak sem örülnék, hogy akárhová viszem el a gyerekemet, „véletlenül” mindig van ott egy fotós, és biztos lehetek benne, hogy másnap az újságban olvasom vissza, hogy milyen közös programunk volt tegnap.

De a legjobban a találgatások idegesítenének. Amikor ugyanis éppen semmi nem történik velem, akkor találgatnak. Feltételezgetnek. Jóslatokba bocsátkoznak. Kérdőjelesen szerkesztik a rólam szóló cikkek címét, mert ugye, új események nincsenek, de sok szerkesztő nem érzi jól magát, ha egy nap az újság Claudia nélkül jelenik meg. Próbálják hát kitalálni, hogy mit érzek, gondolok (szerintük) és akkor arról cikkeznek.

Ugyanakkor, a rengeteg cikk ellenére úgy érezném, hogy ez a nagy össznépi törődés csak álca, a bulvár kielégíti a szenzációra, pletykára éhes publikumot, de az, hogy én közben valójában mit gondolok és érzek, csak nagyon keveseket érdekel. Mint ahogy az is, hogyan viselem el, hogy az életem történéseit, a mosolyomat, a könnyeimet nap mint nap árucikké teszik.

Ha én Claudia lennék, szeretnék végre kimenni úgy az utcára, hogy ne lessenek rám a fotósok, ne kövessenek az újságírók, ne taglalják az emberek az életem eseményeit. Mit meg nem adnék azért, ha észrevétlenül végigsétálhatnék a gyerekemmel az utcán, vásárolhatnék a boltban, elmehetnék a moziba, a strandra, fagylaltot enni.

Ha én Claudia lennék....de szerencsére nem vagyok az. Amikor nap mint nap hírességek magánéletét tárgyalják öles címszavak alatt az újságokban, mindig arra gondolok, milyen jó hétköznapi embernek lenni. Mert mi elbukhatunk és felállhatunk, szerethetünk és tévedhetünk, nézhetünk ki jól és rosszul anélkül, hogy ezt másnap világgá kürtölnék.

De be kell valljam, hogy nem Claudia áll az első helyen azoknak a hírességeknek a sorában, akikkel semmi pénzért nem cserélnék. Őt ugyanis megelőzi valaki más. Angelina.
Paulina Éva legutóbbi bejegyzését itt olvashatod, a legújabbat itt találod.

Megosztás