Csernus dokit elhagyta a felesége - Paulina Éva naplója 24. rész

2010.11.03. Ez már csak egy ilyen hétvége volt. Olvasgattam ezt is, azt is. Az újságban például azt, hogy Csernus dokit elhagyta a felesége. A cikkhez persze rengeteg hozzászólás érkezett pro és kontra, ki-ki vérmérsékletének és hitének megfelelően kommentálta a hírt.

Én bevallottan NEM tartozom a pszichiáter hívei és rajongói közé, és ennek hangot is adtam a pontosan egy évvel ezelőtt megjelent "Kiből lesz a JÓ NŐ? - Válasz dr. Csernus Imrének" című könyvemben. Én ugyanis nem szeretem a stílusát, a nőkről alkotott képét és világnézetét, azt, ahogyan esetenként a nőkről beszél. Lekezelőnek érzem "kedvenc" kifejezéseit, mint például "szeretetkurva", "kapca", "csicska". Véleményem szerint senki sem érdemli meg, hogy így beszéljenek róla. Mindenki hibázik, mindenki melléfog olykor, követ el hülyeséget, baklövést, hiszen senki sem tévedhetetlen. De ha meg is botlunk, ha elviselünk megalázást, ha nem merünk lépni idejében, az életünk akkor sem csupán a tévedéseinkről szól. Az olvasóimtól kapott e-mailek megerősítik, hogy a nők jelentős részének az élete még ma is iszonyúan kemény, embert próbáló, nagyon sok lemondással jár, és csak keveseknek sikerül megvalósítani az álmaikat. Az erőfeszítés, amit azért tesznek, hogy a családjuk életét összetartsák, miközben a munkahelyen is másfél-két ember helyett kell dolgozniuk, felemészti az energiájukat és önmagukra már alig marad idő. És ennek a tetejébe, ha nem mernek kilépni egy rossz házasságból, vagy ha már megint átverte őket egy szoknyavadász, akkor megkaphatják Csernus doktor "kedvenc" jelzőit. Speciális magyar találmány ez, a világ másik felében ugyanis nem így bánnak az emberekkel. Nem címkéznek, nem rugdosnak, nem szólnak le, akármilyen baromságot csináltál is. Hanem azt mondják, elszúrtad, hibáztál, vétkeztél, most már szedd össze magad, és nézd meg, hogy milyen értékes ember is vagy, milyen sok jóra vagy képes. És akkor az illető szárnyakat kap és azt mondja, hogy tényleg!
A hétvégén nemcsak azt a cikket olvastam, hogy Csernust elhagyta a felesége, hanem Nicholas Evans legújabb regényét is, amelynek címe "A bátor". Szerepel a történetben egy amerikai fiatalember, aki Irakban harcol és egy támadás-ellentámadás akcióban a fegyverétől ártatlan civilek, nők és gyermekek halnak meg. Mit lehet mondani ennek a fiúnak? Üvölteni vele? Belerúgni? Kirázni belőle a lelket? Lehordani mindenféle aljas gazembernek? Az édesapja egyiket sem teszi, pedig annak idején szinte könyörgött neki, hogy ne jelentkezzen katonának. Most mégsem rúg bele abba a meggyötört emberbe, aki már úgyis a padlón van. Megpróbálja megérteni, min megy keresztül, segíteni neki, hogy folytatni tudja az életét. Szóval akkor ...hogy is van ez? Amíg Magyarországon egy nő, akit kihasznál néhány pasi, vagy aki nem mer kilépni egy rossz házasságból, megkapja dr. Csernus könyvében a csicska, kapca jelzőt.... addig a világ másik felében egy végzetes hibát elkövető fiatalembert nem illetnek megalázó vagy lekezelő jelzőkkel, nem rúgnak bele, hanem támogatják, hogy talpra tudjon állni. Nagy különbség. És ez a különbség teszi az életét élhetőbbé.
Paulina Éva előző bejegyzését itt olvashatod, az elsőt itt találod.

Megosztás

Hozzászólások

2011.05.19. 06:49

Adrienn27
Kedves Paulina Éva! Először is szeretném Önnek megköszönni, hogy ilyen formában, juttatta véleményét sok ezer ember elé.( én azt mondom, nem kell mindenkinek egyetérteni azzal ami több ezer embernek megfelel.....). Viszont hagy írjam le én mit látok abból amit ön leírt a jelzőkkel kapcsolatban. Röviden tömören annyi, h lehet mindig azt mondani az adott padlóra kerülő embernek, h figyi te szegény van ám jobb is, majd én megfogom a kezed azt megmutatom, h hogyan merre, közben meg jól meg is simogatom a buksidat...(ez az anyáskodó típus), de lehet ám úgy is, h azt mondja az ember a másiknak, h oks hibáztál és én elhiszem, h szar meg minden, de ha őszintén a szívedre teszed a kezed, mond már meg ki érte a felelős? És a bátor ember, meg az őszinte ember akkor azt mondja, h saját maga. Magyar mentalitás mindig mást hibáztatni, csak ép sehova se vezet. Lehet azt mondani, h micsoda ember ez a Csernus Imre aki ilyet mer írni, több száz meghurcolt nőnek, csak ha maga is kedves Éva magába néz, és elvonatkoztat a megjelölt szavak érzelmi jelentésétől, akkor azért valahol mélyen legbelül tudja, h Csernus Imrének nagyon is igaza van. Csak megköszönni tudom neki az eddigi könyveit és a műsorát ami anno a viasta3-on ment bevállalja igen vagy nem? címmel, mert azóta tudom,h Dr. Csernus Imre se tökéletes, de legalább tesz érte, h legközelebb hogyan ne lépjen bele ugyanabba a hibába. Másodrész ami nekem nagyon fontos, én amikor elmegyek egy orvoshoz valamilyen problémával, mindig azon jár az eszem, h mi arra a garancia, h ő tényleg a javamat akarja, a választ azóta megtaláltam a hitelesség a kulcsszó, én azért tisztelem és vált példaképpé számomra Dr, Csernus Imre, mert ő arról is mer ám beszélni és írni ha neki szar annak minden hibájával, poklával, fájdalmával együtt. Kérdem én, hány orvos mer kiállni a kamerák el, h "sorry, de elb...tam, én tehetek róla, nem más"? A válasz: egy kezemen megtudom számolni az ilyen dokikat. Még egy kérdés melyik a jobb? Ha cukrot adnak annak a gyerek szájába aki ép elesett, mert nem a lába elé figyelt hanem mondjuk egy ép elrepülő madárra, vagy az, ha elmagyarázzuk neki az ő szintjén azt, h ez miért történt és , h hogy kerülheti el legközelebb? Maga szerint melyikből tanulhat a legtöbbet? Csernus Imre se tesz mást, minthogy alternatívákat nyújt azoknak aki "elestek", megkérdezi tőlük, h mit választanak a cukrot vagy azt, h mire figyeljenek? És még valami, h miért jó az, h maga a saját véleményét ezt itt így ilyen formában a tudtunkra hozta? Hát azért Kedves Éva, mert jó elolvasni, h sok olyan nő van rajtam kívül is aki , már mer tenni azért, h ne váljon azokká ami Önnek sem tetszik, mert higgye nekünk se tetszik, csak mi már tudjuk és látjuk azt, h hogyan ne váljunk olyanokká. Tisztelettel: Németh Adrienn

2010.11.11. 10:27

PAULINA ÉVA
Kedves Erika! Örülök, hogy mindaz a szörnyűség, amiről az e-mailben írt, már a múlté! Tiszta szívből kívánok Önnek nagyon sok erőt és kitartást ahhoz, hogy a tervezett változtatásokat meg tudja valósítani!

2010.11.10. 12:26

amerika1204
Kedves Éva! Sajnos, félreértett engem, vagy én fogalmaztam nem egyértelműen - akkor sajnálom ... Az elmúlt években Doki segítségével szembe néztem mindazzal, amivel szerettem volna, és sikerült helyreállítanom az önbecsülésemet teljes mértékben. Ma már, egy érzelmileg kiegyensúlyozott, stabil nő vagyok - hála Dr. Csernus Imrének ... Természetesen, még vannak területek amiket meg kell változtatnom a saját elvárásaimnak megfelelően, de mivel az életem sok területén tartom fontosnak a változtatást, ezért még jócskán időre van szükségem hozzá! A múltkori írásommal azt szerettem volna érzékeltetni, hogy voltak olyan időszakai az életemnek, amikor maximálisan megérdemeltem volna a kapca, szeretkurva, vagy a csicska jelzőket!!! üdvözlettel: Molnár Erika

2010.11.09. 10:55

PAULINA ÉVA
Kedves Erika!(amerika1204)! Amit leírt az üzenetében, az már maga a szembenézés volt a saját helyzetével - vagyis nem igaz, hogy gyáva szembenézni vele. Mint írja, Csernus doktor támogatásával sikerült megismernie, és őszintén vállalnia önmagát. Most már ahhoz kellene segitséget keresnie, hogy változtasson az életén. Nagyon sok nő vergődik hasonló helyzetben, mint Ön, és éli le boldogtalanul az egyetlenegy, megismételhetetlen és drága életét. Pedig nem erre születtünk. Hanem "arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, nem baj, hogy ha fáj" , ugye? Kívánom, hogy találjon segtséget ahhoz, hogy helyreállítsa az önbecsülését, és merjen-tudjon változtatni.

2010.11.08. 04:57

amerika1204
Kedves Paulina Éva! Molnár Erika vagyok - amerika1204@freemail.hu. Nem ismerem sem Önt, sem az ön által írt könyvet, de Csernus Doktor sem ismerem, és az Ő könyveit sem olvastam. Viszont Csernus Doktorral 6 éve kapcsolatban állok, a támogatásával sikerült megismernem, és őszintén vállalnom önmagam! Egy szókimondó, öntörvényű, nem könnyen alkalmazkodó nő vagyok, ennek ellenére mégis a Doki volt az, aki pillanatok alatt megtalálta velem a közös hangot! Az eltelt 6 év alatt egyetlen1X kiabált velem - trágár szavakkal ugyan nem illetett -, ami akkor ugyan nagyon rosszul esett, de utólag belátom, hasznomra vált! Én csakis tisztelettel, elismeréssel tudok róla nyilatkozni, és végtelen hálát érzek iránta mindazért, amit eddig értem tett! Önnel ellentétben, nem állt módomban olvasni Nicholas Evans "A bátor" c. regényét sem. Azt viszont merem állítani, Csernusnak nem a stílusával, hanem a módszerével lehet vitatkozni! Egy édesapa-fiú közötti viszonyban használatos kommunikációt hiba lenne összehasonlítani egy segítő, és egy segítségért hozzá forduló viszonyával!? Az alábbiakban megfogalmazom magamra levetítve a Doki csicska, kapca, szeretkurva kifejezéseit! Egy konfliktust kerülő nővé váltam, akit az élete minden területén maximálisan ki tudnak használni, és aki ettől nagyon rosszul érzi magát, vagyis kimondatlanul boldogtalan! Szembe nézni gyáva vagyok a kialakult helyzettel, ettől kezdődően pedig lehetetlen kilépnem belőle! Én ilyenkor nem háborodnék föl a csicska, kapca jelzőn, hiszen ezek fejezik ki kertelés nélkül, hogy mások szolgálójává lettem, akibe következmények nélkül lehet lábat törölni! Szeretetkurva pedig voltam én is, csak akkor nem voltam a tudatában! Merthogy képtelen vagyok magam másnak nevezni, egy olyan helyzetben, amikor nem vagyok szerelmes az általam választott férfiba, ám szexelek vele, és ennek ellenére mindent megteszek érte, hogy szeressen, és elfogadjon - vagy legalábbis úgy csináljon ...

2010.11.04. 10:19

PAULINA ÉVA
Kedves Erika (paprika70) ! Köszönöm a jókívánságokat. Az én nőkről alkotott "világnézetem" más, mint amit Csernus doktor képvisel. Képzeljen el olyan nőket, akiknek ugyanolyan gondjai vannak, mint sokunknak, semmivel sincsenek jobb helyzetben mint mi, nincs több pénzük, mint nekünk, nem szebbek,mint mi vagyunk - mégis felemelt fejjel járnak, mosolyognak, boldogok. A Kiből lesz a JÓ NŐ? c. könyvem ezeknek a nőknek a titkára, életszemléletére összpontosít. Egy hasonló témájú könyvem pedig a héten jelenik meg: "Közös ágyban, mégis széjjel" címmel. A könyv apropója pedig az a tény, hogy a szakemberek szerint a párkapcsolatok 75 százaléka szexuális problémákkal terhelt... Jó olvasást kívánok Önnek és várom a jelentkezését!

2010.11.04. 09:57

PAULINA ÉVA
Kedves ANNAMARI80! A felelősségvállalás ott kezdődik,hogy az ember elkezd egyes szám első személyben beszélni. Tehát nem mondja azt, hogy "nagyon is szeretünk mi nők a langyos szarban ülni ...", hanem úgy fogalmaz, hogy: ÉN nagyon is szeretek a langyos.. .Nem lehet ugyanis így összemosni és egy kalap alá venni a női társadalmat , ahogyan Ön teszi. Nem veheti be ez alá a kalap alá például azt a hölgyet, aki otthagyta a házat, a kocsit, a bankszámlát, hogy kimeneküljön egy megalázó kapcsolatból, és most a férj jól fizetett ügyvédek és befolyásos ismerősök által megpróbálja ellehetetleníteni. Vagy azt, aki elvált, és a kis fizetéséből próbálja nevelni a gyerekét, ám a gyerek beteg lett, és a gyógykezelés ára lassan elveszi a fedelet a fejük felől, hiába dolgozik az aszony két munkahelyen is. És még sorolhatnám az élő példákat. Sok nő lép, de sajnos közülük sokan nagyon nagy árat fizetnek érte.

2010.11.04. 08:38

paprika70
Kedves Paulina Éva! Én is kiállok Csernus doktor mellett, nagyon szeretem a könyveit, felráz és észhez térít, hiszen pont ez a célja vele. Nekem pont erre van szükségem, hogy helyrerakjam magam, és nem minden kritikát veszek magamra, csak ami rám illik. Az meg hogy milyen jelzővel teszi, nem igazán érdekel, a cél szentesíti az eszközt. Azt az egyet sajnálom, hogy nem tud olyan sok olvasnivalót írni, amit ne győznék elolvasni. Viszont nagyon érdekel az Ön véleménye is kedves írónő, ezért két könyvének a címét is feljegyeztem (a pasikról és a nőkről szólót) és ha hozzájutok és elolvasom, majd újra jelentkezem. Jó munkát és jó egészséget a hasonló témában íródó könyveihez! Bakné Erika Tiszavasváriból.

2010.11.03. 12:29

annamari80
Kedves Paulina Éva! Az Ön könyvét eddig még nem olvastam,a Csernus doktorét viszont igen.Meg lehet azon nagyon sértődni,hogy mit mond Ő ránk nőkre és minek nevez bennünket,de mi lenne,ha egyszer nem a stílust néznénk,hanem a mondanivalót. Több fórumon is mondta,hogy ezt a stílust azért használja,hogy felrázza az embereket a melankóliából. Az a személyes véleményem,hogy nagyon is szeretünk mi nők a langyos szarban ülni és utána pedig rinyálunk,mert minket mindenki kihasznál.De arra,hogy felemeljük a hátsónkat és mellette a saját felelősségünket is felvállaljuk az bizony luxus.

Szólj hozzá!

Hozzászólás előtt olvasd el a felhasználási feltételeinket!

  1. Regisztráció