Csak Csajoknak

Botox-nemzedék - Paulina Éva naplója 9. rész

Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

A lány, aki mindezt fesztelenül meséli nekem, 27 éves. Azt, hogy “műmelle” van, már régóta tudom. Amikor először találkoztunk, azonnal megállapítottam magamban, hogy ennek a csajnak plasztikázták a mellét. Meglátszott rajta. A kebelmérete ugyanis annyira aránytalan a vékony karcsú testhez képest és a formája, a pozíciója is olyan “gyanús”, hogy semmi kétségem nem volt felőle, a hölgy nem igazi mellekkel ékeskedik. A tény azonban, hogy Botoxot is használt már, nagyon meglepett. Merthogy ő még olyan fiatal! Ha most 27 éves, akkor hány éves lehetett, amikor úgy döntött, hogy injekciókkal kell magát “fiatalítani”? Huszonhat vagy huszonöt? Ha valaki ilyen fiatalon már simára akarja injekcióztatni az arcát, akkor az mit fog használni, amikor negyven-ötven éves lesz, vagy még annál is több? Dupla adag Botoxot? Vagy addigra feltalálnak valami mást, amivel a huszonéves kor óta agyoninjekciózott arcot simává lehet varázsolni, a ráncokat eltüntetni - legalábbis egy időre? Még magamhoz sem térek az elmélkedésből, amikor a lány elmeséli a mellműtéte történetét, pontosabban a műtét utáni napokét. – Szóval, mint említettem, a Botoxolás után én szörnyebbül éreztem magam, mint a mellplasztika után, pedig az is nagyon megviselt. Képzeld el, hogy az operáció után napokig nem tudtam mozdítani a karomat a fájdalomtól, gyakorlatig képtelen voltam bármit is csinálni, még a vécére is csak úgy tudtam ráülni, hogy a barátom segített. Aztán hozzáteszi, hogy ennek ellenére a mellműtétet nem bánta meg, viszont úgy döntött, hogy a botoxolással egyelőre leáll. Még jó ! Huszonhét évesen! Persze amennyiben az öregedés jeleit észreveszi magán, azonnal elrohan majd a plasztikai sebészhez, mert ő ugyan nem akar úgy kinézni, mint azok a negyven-ötvenévesek, akik nem plasztikáztatnak és nem botoxoztatnak, hanem csak úgy hagyják magukat, az arcukat, a testüket simán megöregedni. A beszélgetés után nem találkoztam a leányzóval vagy két hétig, mert szabadságon voltam. Amikor visszajöttem, minden munkatársam megdicsért, hogy mennyire kipihentnek látszom. A mellplasztikás leányzónak, megpillantva a kipihent arcomat, az volt az első kérdése. - Milyen jól nézel ki, csak nem botoxoztattál? Erre kitört belőlem a nevetés. Muris volt, de ugyanakkor megdöbbentő is, hogy felnőtt egy nemzedék, amelyik már csak szépészeti műtétekben és botoxban tud gondolkozni, és eszébe sem jut, hogy a kikapcsolódás, a pihenés, a pozitív élmények is “fiatalítják” az embert. A botoxoztató, plasztikáztató nemzedékkel kapcsolatos gondolataimat (történetekkel fűszerezve) olvashatjátok a Kiből lesz a JÓ NŐ?  című könyvemben, ahol egy egész fejezetet szenteltem ennek a témának.
Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Megosztás