Csak Csajoknak

Bikicsunáj - aki mer, az tényleg nyer! - Paulina Éva naplója 8. rész

 Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész

Biztos, hogy az én fülemmel van baj, állapítottam meg az első meghallgatás után, ezért újra rákattintottam a felvételre. Harmadszorra meg azért néztem meg, mert nem hittem el, hogy amit láttam, az igaz. Aztán rádöbbentem, hogy ez nem vicc, nem „kandi-kamera” ez - komoly! Ebben a pillanaban, amikor idemásolom a Bikicsunáj-t a youtube-ról, már több mint egymillióan nézték meg. (Na jó, ebben én is benne vagyok a magam három illetve most már négy rákattintásával.) Aztán meg azt olvasom, hogy Bikicsunájt már koncertre hívják, meg pólókat, tárgyakat készítenek róla. Ilyen villámgyorsan még egy Megasztárnak sem sikerült berobbannia a köztudatba, nem pedig valakinek, aki kiesett a selejtezőn. Bikicsunáj esete hűen tükrözi a tévécsatornák hatalmát és mindenhatóságát. Manapság az az ember ismert, aki benne van a tévében. Akinek meg nem sikerül bekerülnie, arról a kutya sem vesz tudomást. Mindjárt mondtam is a családomnak, hogy mi valamit elrontottunk. Mert például én is szoktam angol dalokat énekelni - na nem halandzsa nyelven, hanem, ahol nem tudom a szöveget, ott csak dúdolok. Ez is egy elég érdekes formáció lenne arra, hogy jelentkezzem a Megasztárba, de van annyi önkritikám, hogy itthon maradok, mert tudom, hogy nem vagyok egy Susan Boyle. A lányomra se lehet számítani, hogy egycsapásra ismert lesz a Megasztár selejtező által, mert ő meg egy megátalkodott fajta: hiába dolgozik statisztaként hollywoodi filmekben még csak arra sem tudja rávenni senki, hogy arról álmodozzon, hogy színésznő lesz. Nem átallotta bevallani, hogy csak pénzért statisztál, egyébként esze ágában sincs híresnek lenni. Nem maradt más hátra, mint abban reménykedni, hogy Józsi lesz híres a családunkban. Józsi ugyan nem tud énekelni, sőt nagyon is csendes mivelhogy személyében egy görényt tisztelhetünk. Tehát semmi esetre sem akarjuk elküldeni őt a Megasztárba, viszont be kellene nevezni egy szereplőválogatásra, ahol a filmesek sziszegő, vicsorgó szörnyet keresnek. Ha ugyanis Józsitól elvesszük a kedvenc rágni valóját, akkor pillanatok alatt el lehet játszatni vele a fenti jelenetet, olykor vérfagyasztó sivítozásra is hajlandó. A filmeseknek elég csak felvenni a produkciót, és majd a mozivásznon hétszázszorosára nagyítják Józsit, hogy kellően ijesztő legyen. Mindezért cserébe nem is kérünk sokat, csak Józsi oltásának és ennivalójának a költségeit - ilyen olcsón még nem kaptak szörnyet a mozisok. Aztán végiggondoltuk, hogy inkább mégse. Nem akarjuk, hogy Józsi híres legyen, mert már így is nehéz természete van, hátha még sztár lenne belőle. Nem is beszélve arról, hogy rászoktatnák az italra meg a kábítószerre, és végkimerülésig szerepeltetnék. Aztán az ital meg a kábítószer hatása alatt közlekedési balesetet okozna. Hát hiányzik ez nekünk? Nem, maradjon csak Józsi itthon, maradjon egy átlagos görény egy átlagos háztartásban. Ha meg azt akarjuk, hogy a tévében szerepeljen, akkor videóra vesszük, ahogy reggelenként bunyózik a testvérével és a videót lejátsszuk a tévén. Hogy a youtube-ra feltesszük-e? Isten ments! Attól félünk, ha a filmesek meglátják, zaklatni fognak majd bennünket, hogy márpedig ők sztárt akarnak csinálni Józsiból...
Az írónő bejegyzéseit itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész

Megosztás